Az európai mókus, közönséges erdeimókus vagy vörös mókus (Sciurus vulgaris)

Az európai vörös mókus az öreg kontinens lombhullató erdeiben él, de akár kertekben, parkokban is előfordulhat. Az európai lombhullató erdők övezetében mind a négy évszak jelen van: a tél legtöbbször nagyon hideg, a nyár pedig forró.

Ez az övezet Európában az Észak-Portugáliától Dél-Norvégiáig terjedő részt borítja, Kelet-Európára inkább a száraz éghajlat jellemző. Az európai lombhullató erdőkben viszonylag kevés faféle él. Az évi átlag csapadékmennyiség 650-1300 mm között váltakozik. Ez az övezet a 40˚ és 60˚ északi szélesség és az 5˚ és 40˚ keleti hosszúság között helyezkedik el.

A közönséges mókus, akárcsak a mókusok nemzetségének többi tagja a rágcsálók családjába tartozik. Erős fogaikkal képesek feltörni a fenyőtobozt és a magvak héját. Lábaikon 4-4 hegyes karomban végződő lábujj található, ezek segítségével képesek fára mászni. A körmök akár a test teles súlyát is képesek megtartani. A vörös mókus farka hosszú, lompos, ennek a segítségével képes mászás közben egyensúlyozni. Az állatka a farkával együtt sem nagyobb 36,5 cm-nél. A test nagy részét finom, vörösesbarna szőrzet borítja, kivéve egy fehér foltot a mellkason. Egy felnőtt mókus súlya kb. 350 g. A fülükön a szőrpamacs télen hosszabb, mint nyáron. Nagyon gyors mászó így gyorsan el tud menekülni ellenségei elől. Ha dühös, előre-hátra lóbálja a farkát, mint egy zászlót.

Az európai vörös mókus kölykei 9-10 hónapos korukra érik el a felnőtt kort. Évente kétszer ellenek, egyszer februárban, egyszer pedig júniusban. Egy alomban általában 3, esetleg 4 kölyök születik. Egy mókusbébi súlya mindössze 8-12 g. A kicsinyek vakon, süketen és csupaszon jönnek a világra. Kb. 4 héttel a születésük után a kölykök szeme és füle kinyílik, 8 hét múlva pedig a kölykök már képesek önállóan is gondoskodni magukról, de egy bizonyos ideig még az anyjuk mellett maradnak. A kölykök az anyjuktól tanulják meg, hogy mit ehetnek meg és idősebb korukban sem néznek majd másfajta táplálék után. A hím nem vesz részt az utódok gondozásában. A vörös mókus átlagosan 4-6 évig él. Nem alszanak téli álmot, de a hideg időszakban akár napokig is a fészkében marad. A mókusok nem védik a területüket, egy ágon akár több mókus is békésen megfér egymás mellett.

Főként magvakkal táplálkozik: makkal mogyoróval, vadgesztenyével, bükkmakkal, de a különböző fán élő gombákat, bogyókat és hernyókat is megeszi. Ősszel a mókusok a földbe ássák el a magvakat, mogyorókat. Ha ezek a tartalékok kifogynak a téli hónapok során, az állat akár el is pusztulhat.
Az európai vörös mókus ellenségei a ragadozó madarak, a vadmacskák és a nyuszt. A mókus ezek elől legtöbbször úgy menekül, hogy pillanatok alatt felmászik akár az ágak végéig is. Ide a ragadozó már nem követheti, hiszen a vékony ág nem tartaná meg egy nagyobb állat súlyát. A vörös mókus leginkább növényevő, ennek ellenére megeszi a kisebb madarak tojásait, sőt, néha még a madárfiókákat is. A növények szaporításában igen nagy szerepe van, hiszen szétszórja, elülteti a magvakat. Ha az élőhelyén a szürke mókus is felbukkan, ez a nagyobb faj legtöbbször kiszorítja onnan kisebb vetélytársát.

Annak ellenére, hogy Közép-Európában elterjedt fajnak számít, a vörös mókust Angliában és Walesben a kihalás veszélye fenyegeti és a fajt törvény védi. A faj azért került veszélybe, mert alulmaradt a sokkal jobban alkalmazkodó, Észak Amerikából származó szürke mókussal szembeni versengésben. Finnországban és Oroszországban a vörös mókust bundájáért vadásszák, mókuscsapdák segítségével. A fajt az is veszélyezteti, hogy egyre több erdőt irtanak ki. A legjobb módja annak, hogy a vörös mókusok ismét elszaporodjanak Anglia erdeiben az, ha csökkentjük a szürke mókusok számát.