A nyúl viselkedése: testápolás, komfortmozgások

A nyulak idejük jelentős részét tisztálkodással töltik (15-25%). Ez igen jól fejlett magatartásforma. Maga a tisztálkodás allometrikus viselkedés, nevezetesen, ha egy nyúl mosdani kezd, ez a csoporttársakban is hasonló viselkedést vált ki.

Testápoló viselkedések, komfortmozgások

Csaknem minden végtaggal rendelkező állatnál megfigyelhetünk olyan jellegzetes mozgásokat, melyek a testápolással kapcsolatosak (öntisztogatás, vakaródzás, testrázás stb.).

Tágabb értelemben ide sorolható a nyújtózkodás és a tátogatás (ásítás) is. Ezeket a komfortmozgásokat rendszerint végtagjai segítségével végzi az állat. A tisztogató viselkedés a testfelület egyes részeinek sajátos tisztítását jelenti meghatározott helyen, módon és testtartás mellett. Tisztogatást végezhet az állat a nyelvével vagy a fogaival, esetleg a karmok segítségével. Ha türelmesen megfigyeljük nyuszinkat, igen sokféle tisztálkodási folyamatot vehetünk észre. Felületes mosdásnál egyes elemek kimaradhatnak.

Gyakran csak az éppen szennyezett felületet tisztogatja a nyúl, de ha alapos mosdásról van szó, megfigyelhetjük a sorrendet: pofa, fülek, fejtető, mellkas elülső része, mellső lábak, oldal, hátsó lábak és a végbél tájék.
A túlzott testápoló viselkedés, azonban már abnormális viselkedésnek számít.

Nyuszi mosakodás közben :)

Anyagcserével kapcsolatos viselkedés

A nyúl, - mint növényevő faj - a természetben a táplálékkeresésre sok időt és energiát fordít. A nap 30-70%-át a táplálék keresésével tölti. Mesterséges környezetben, főleg folyamatos és kizárólagos táp etetés esetén, erre a viselkedésre nincs lehetősége, módja, szüksége. Ebből eredően gyakori az unalom, és egyéb abnormális viselkedési formák kialakulása.

A táplálkozási viselkedés az első két élethétben kizárólag a napi egy vagy többszöri szopás. A harmadik élethéttől szilárd takarmányt fogyaszt, mely az életkor előrehaladtával folyamatosan nő.
Az evéssel eltöltött idő átlagosan 7-15%. A tejjel szemben, szilárd takarmányt és vizet napjában több alkalommal is fogyasztanak a növendékek. Sok más faj mellett a nyúlra is jellemző, hogy laza csoportban, egymással kapcsolatban, de kellő távolságot tartva szeret táplálkozni a legelőn. A granulátumot metszőfogaival ragadja meg, ajkaival tartja a szájában, majd percenként 120 rágómozdulattal megrágja. Természetes körülmények között, illetve nyílt víztükrű itatóból a nyúl szürcsöli a vizet, majd felemeli a fejét és rág. Ezt egy-egy ivási alkalommal egymás után többször is elvégzi. Ha súlyszelepes itatóból iszik, szájába veszi a szelepet, alsó állkapcsával és nyelvével megnyomja, majd vizet szív. Ha abbahagyja, rágni kezd. Ivás után a nyelvével lenyalja az ajkain maradt vizet.

Az üregi nyúl napnyugta után aktív, nappal az üregében tartózkodik; nem eszik, csak cékotrofot (lágy bélsarat) fogyaszt. A zavartalan körülmények között tartott növendék- és kifejlett nyulak éjjel sokkal többet esznek és isznak, mint nappal. Folyamatos takarmányozás esetén a takarmányfelvétel körülbelül 62%-a, és az ivóvízfogyasztás több mint 60%-a, esik az éjszakai órákra. A vízfelvétel a szárazanyag felvétel 2-2,5 -szerese.
A nyulakra jellemző táplálkozási viselkedés a cekotrófia, mely három hetes kortól kezd termelődni és ürülése napi ritmust követ.

Egyes fajok az ürítés és a vizelés helyét is gondosan megválasztják. Az üregi nyúl territóriuma körül „latrinákat” képez, melyek a terület megjelölésében, és az azonos csapatba tartozó egyedek felismerésében játszanak szerepet. Ketreces tartás esetén a nyulak a ketrecnek mindig ugyanazon részén ürítenek. A vizeletürítést általában a ketrec sarkában, vagy közvetlenül a fal mellett végzik.

A nyúl viselkedése, I. rész (tájékozódás, szocializáció) >>