A swimmer puppy-szindróma

A „swimmer puppy" szindrómás kiskutyák három hetes korukra sem tudnak járni vagy lábra állni (ez egy mozgásszervi diszfunkció). Hátsó lábaik a medence két oldalán, a teknős hátsó lábaihoz hasonlóan csatlakoznak a csípőízülethez, hátrafelé irányulva. Ezáltal a megbetegedett kölykök úgy mozognak, mint egy vízben úszkáló teknős. Innen az angol elnevezés: swimmer puppy syndrome, vagyis úszó kutyakölyök-szindróma.

3 hetes korukra sem tudnak lábra állni

A swimmer puppy-szindróma tünetei

A kényelmetlen testhelyzet következményeként további tünetek is jelentkezhetnek. A betegségben szenvedő kölyök mellkasa hát-hasi (dorso-ventralis) irányban ellaposodik, és a bordacsont-bordaporci csatlakozásnál oldalirányban kitüremkedik. Mellső végtagjaik a mellkas oldalához és a törzshöz úgy illeszkednek, mint egy szárny, hátulsó végtagjaik a medence két oldalán, a teknősbéka hátsó végtagjaihoz hasonlóan csatlakoznak a csípőízülethez, hátrafelé irányulva. Ha oldalra fektetjük, vagy hátrafordítjuk őket, megfeszül a gerincük, és igyekeznek mihamarabb hasukra visszafordulni.

A kiváltó októl függetlenül, a szindróma tünetei a második hét körül jelentkeznek és az öt-hatodik hétre válnak nyilvánvalóvá. A beteg kiskutyák túl gyengének bizonyulnak ahhoz, hogy felálljanak, vagy hogy megmozduljanak. Mellkasuk behorpad belégzéskor (a szegycsont lapátos nyúlványa és a bordaív mentén), és ezzel egy időben lapátos porcuk a normálisnál erőteljesebben mozdul be a hasüreg fele, mint az egészséges kiskutyáknál.

Nem tudnak felállni

Az idő előrehaladtával ebben a megváltozott testhelyzetben az izomzat és a szalagrendszer nem tud lépést tartani az intenzíven fejlődő csontozattal. A test nyújtóizmai és szalagrendszere mint egy húr megfeszítve tartja az egész testet és a végtagokat. Ezáltal a megbetegedett kölykök úgy mozognak, mint egy vízben úszó kiskutya, innen is ered a betegség elnevezése. Az érintett kölykök nem tudják végtagjaikkal alátámasztva feltolni testüket, nem tanulnak meg járni három - három és fél hetes korukra, ellentétben egészséges társaikkal. A mellkas és a has alsó részén kiütések, felfekvések is kialakulhatnak. A deformálódott mellkasüregben a tüdőnek és a szívnek a normális élettani helyzete megváltozik, működésük zavart szenved, légzési és keringési elégtelenséget eredményezve. Ezen létfontosságú szervek működési zavarai és a félrenyeléses tüdőgyulladás együttesen idézik elő az elhullást.

Milyen kutyáknál fordul elő?

Az „úszó kölyök szindróma" leggyakrabban a rövid lábú, donga mellkasú kutyafajtáknál szokott kialakulni. Az ilyen kutyafajták közé sorolható az angol bulldog, a basset hound és a skót terrier.

A szindróma oka ismeretlen

A szindróma oka ismeretlen, de több elmélet is született már. Az anyakutya hiánya, a rendszeres tisztogatás - "forgatás"- elmaradása a megbetegedés egyik oka. A betegség egy másik okaként szerepelhet az is, ha egy anyakutya tejének összetétele nem megfelelő. A csont- és a porcszövet anyagcseréjéhez, az optimális mineralizációhoz szükséges anyagokat (vitamin, fehérje, zsír, ásványi elemek) nem megfelelő arányban tartalmazza. Az viszont biztosnak tűnik, hogy genetikai alapon öröklődik a betegség.

Kezelése

A szindróma kialakulásában a genetikai és környezeti tényezők egyaránt nagy szerepet játszanak és a legjobb módszer a kezelésre a megelőzés.  A legideálisabb alom, a pokróccal letakart szalma. A kemény szalmamatrac abban segít az ügyetlen kiskutyáknak, hogy mellkasuk hát-hasi (dorso-ventralis) irányban ne laposodjon el. De a szalma helyett használhatunk összegyűrt újságpapírt vagy tojástartó kartont is. A tenyésztőknek napjában legalább kétszer ki kell venniük a kölyköket a dobozból, hogy azok az udvaron, vagy a szőnyegen erősítsék az izmaikat. Gyakran fordítsák a hátukra őket, főleg a nehezebb példányokat!

Egy kis gerinc tájéki masszázzsal segíthetünk az izomzat és a szalagrendszer megerősítésében. A bicegésen úgy segíthetünk, hogy egy „béklyót" szerelünk fel a kiskutyára. Ez a „béklyó" nem más, mint egy 1,3 cm-es ragasztó-szalag. A célra lehet gumifáslit vagy gézt használni. Időnként ellenőrizni kell, hogy a kötés elég szoros-e a lábakon. Ha a kötés túl laza, akkor le fog jönni, tehát cseréljük le.