Kitágulásos szívizom-elfajulás vagy DCM (dilatációs cardiomyopathia) kutyáknál

A szívbetegség egy olyan gyakori betegség, amelyik bármilyen kutyafajtánál előfordulhat. A kitágulásos szívizom-elfajulás egy különleges szívbetegség típus, mely az izmokat támadja és nagytestű kutyáknál fordul elő.

Mi az a kitágulásos szívizom-elfajulás? (DCM-dilatációs cardiomyopathia)

A kutyáknál előforduló DCM a szívizom megfelelő összehúzódásának a képességét érinti. Mivel a szív nem tud rendesen összehúzódni, a szívkamrák kitágulnak, így próbálják kárpótolni a megnövekedett vérnyomás miatt és ezáltal alakul ki a megnagyobbodott szív.

Melyek a DCM tünetei?

A kitágulásos szívizom-elfajulásban szenvedő kutyák tünetei a szívelégtelenségből fakadnak, melynek oka az, hogy a kamrákban megnő a vérnyomás, pontosabban ott, ahol a folyadék a vérerekbe és onnan a tüdőbe (tüdőödémát vagy bal oldali szívelégtelenséget okoz), valamint a mellkasba és a hasüregbe (jobb oldali szívelégtelenséget okoz) ömlik. Más esetekben a tünetek a sérült szívizmok eredményeként megjelenő szívritmuszavarnak köszönhetően jelenhetnek meg.

A leggyakoribb, kitágulásos szívizom-elfajulásban szenvedő kutyáknál előforduló jelek:

• étvágytalanság
• lehangoltság
• kifakult íny
• magas szívfrekvencia
• köhögés
• légzési nehézségek - rövidebb belégzések
• súlycsökkenés
• mozgás intolerancia
• gyengeség
• ájulás
• hasvíz (felpuffadt has)
• hirtelen halál

Mi okozza a kitágulásos szívizom-elfajulást?

A legtöbb esetben a DCM genetikai rendellenesség, emellett pedig vannak bizonyos fajták, amelyeknél nagyobb az esély a betegség kialakulására. Bár ritkán, de az is előfordult már, hogy az elégtelen étrendet, egy fertőzéses betegséget vagy toxint neveztek meg a kitágulásos szívizom-elfajulás okaként. Elégtelen étrend alatt taurin és l-karnitin hiányát értjük. A leggyakoribb, DCM-et okozó fertőzés a kölyköknél előforduló parvovírus. A betegséggel kapcsolatba hozott toxin pedig a doxorubicin (Adriamycin), egy kemoterápiában használt gyógyszer.

DCM-re hajlamos kutyafajták:

• Dobermann pincherek
• Német dogok
• Boxerek
• Újfundlandiak
• Portugál vízikutyák
• Dalmaták
• Cocker spánielek

Bár legtöbbször a nagyméretű és óriáskutyákat érinti ez a betegség, kisebb fajtáknál is előfordulhat.

Hogyan diagnosztizálják a kitágulásos szívizom-fajulást?

A DCM diagnosztizálása egy teljes kivizsgálással kezdődik, mely magába foglalhat elektrokardiogrammot (EKG), mellkas röntgent és/vagy echokardiogrammot (a szív ultrahangos vizsgálata) is. A már tüneteket produkáló ebek esetében az EKG aritmiát, a röntgen megnövekedett szivet, az echokardiogramm pedig csökkent szívösszehúzódást mutathat.Kitágulásos szívizom-fajulás szűrést főleg az arra hajlamos fajtáknál szoktak végezni. A szűrés során használhatnak Holter-monitort (24-órás EKG vizsgálat), hogy megfigyelhessék a szívritmuszavarokat. Aritmiák általában az összehúzódást érintő komolyabb változások előtt jelennek meg. Echokardiogrammot is javasolhatnak, de a betegség korai szakaszában a vizsgálat még nem mutat biztosat.

A betegség kisebb fajtáknál is előfordulhat

Hogyan kezelik a kutyáknál megjelenő DCM-et?

A kezelés nagyrészt az egyed klinikai jelein alapszik. A legtöbbször ACE-gátlókat (enalapril, benazepril), diuretikumokat (furoszemid, spironolakton), digoxint és pimobendant alkalmaznak. Ha étrendi problémára gyanakodnak, táplálékkiegészítőket írhatnak fel. A mellkasban vagy hasüregben felgyülemlett folyadékot operáció útján távolítják el, ezzel javítva valamelyest a kutya közérzetén. Az orvosi terápiák meghosszabbíthatják a DCM-ben szenvedő kutyák túlélési idejét. Ettől függetlenül a kitágulásos szívizom-fajulás egy fejlődő betegség és az esetek többségében visszafordíthatatlan. Manapság számos feljegyzés készült olyan hirtelen halálesetkeről, melyek esetében az ebeknél még meg sem jelent a többi szívelégtelenségre utaló tünet. A kitágulásos szívizom-fajulás az egyik leggyakrabban előforduló szívbetegség és gyakori okozója a nagy- és óriásebeknél megjelenő szívelégtelenségnek. A DCM szülőről kölyökre öröklődik, ezért a kitenyésztett törzsállományokat rendszeresen meg kell vizsgálni a betegség felismerése érdekében!