A koreai jindo kutya

A jindo kutyát Korea nemzeti kutyájaként tisztelik és védik, és az utóbbi időben viharos gyorsasággal hódítja meg a világ többi részén is. A jindo hivatalosan Jindo-szigeti kutyaként ismert, mert a Korea délnyugati részén található Jindo-szigetről származik. Ennek a fajtának a vérvonala kétezer évre vezethető vissza, ezért a koreaiak nemzeti kincsnek tartják. Annyira nagy értéknek tartják a jindo kutyákat, hogy illegális kihozni őket az országból. Ennek ellenére már az 1980-as évektől kezdve exportálták őket az Egyesült Államokba.

A jindo kutya története

A jindo kutya múltját koreai legendák szövik be, de van egy történet, ami végig fennmaradt egy vándorló tudósról, aki állítólag elzarándokolt a Jindo-szigetére spirituális megvilágosodást keresve, és magával vitte vörös kutyáját is. A kutya egy ázsiai farkassal párosodott, és így jött létre a jindo kutyafajta. Régebben 30 perces út vezetett át a szigeten, és a lehetséges tenyésztők elkezdték visszavinni a kutyákat Dél-Koreába. De úgy tűnt, hogy bármilyen messzire is viszi új gazdája, a kutya megpróbál visszaszökni a szigetre.

Az egyik jindo tulajdonos mesélte, hogy az egyik vemhes szukát 600 km-re vitte a szigettől, és hetekkel később mégis a szigeten találták meg. A száműzött kutyák gyakran a komp utasaihoz dörgölőztek, csak azért, hogy őket is felvegyék a sziget felé tartó kompra. A kutyák igazából 1930-ban kezdték el vándorlásukat a japán megszállás alatt. A japánokat lenyűgözték ezek a különös állatok, és magukkal vitték őket. Japán nemzetközi státuszának köszönhetően pedig a világ többi országa is felfigyelt a kutyára.

Nemrég néhány elhivatott tenyésztő felkeltette az AKC figyelmét és a kutyák elkezdtek tiszteletreméltó státuszt szerezni maguknak. 2008 januárjában vették fel a jindokat az AKC fajtalistájára. Ez volt az első lépés, ami ahhoz kell, hogy bekerüljön az AKC nyilvántartásába. 2010 január 10-én jóváhagyták, hogy a jindo versenyezzen az AKC bajnoki rendezvényein a ˝Non-Sporting˝ kategóriában.

Egyre népszerűbb fajta

A jindo megjelenése

A jindo kutyák marmagassága kb. 51 - 63,5 cm, a súlyuk pedig 18-22 kg, a szukák esetében az értékek kissé alacsonyabbak. Ez a kutya sok színben megtalálható, de a legnépszerűbbek a fehérek, a sárgák és a vörösek. Hamar megszokják új otthonukat, és egy falkavezér típusú gazdi mellett igen gyorsan fejlődik.

A jindo egészsége, ápolása

A jindonak nincsenek ismert egészségügyi problémái, de egyes esetekben pajzsmirigy-alulműködést jelentettek.

A jindo kutya barátságos fajta

A jindo természete

Akik ismerik ezt a kutyát, azt mondják, hogy ez a leghihetetlenebb kutya, amit valaha láttak. A titokzatosság, ami körüllengi, az őseivel való közvetlen asszociációból fakad. A jindo kutya állítólag nem tér el annyira a Jindo-sziget zord vidékein kóborló vad ősétől. Ez a kutyát makaccsá, önállóvá, és egyesek szerint nehezen kezelhetővé teszi. Elkötelezett gazdit igényel, akinek van elég ideje, amit a kutyával tölthet. Nem szabad engedni, hogy a saját feje után menjen, mert túlságosan is ösztönösen cselekszik. Az ápolása rendszeres kefélésből áll, a jindonak sűrű aljszőrzete van, amit évente kétszer kihullat. Ezek a kutyák 12-15 évet élnek, és barátságosak az emberekkel, sőt még más kutyákkal is, ha korán elkezdik a nevelésüket. Nem ajánlatos felügyelet nélkül hagyni őket kisállatok (hörcsögök, tengerimalacok, madarak) mellett, mivel még mindig erős vadászösztönük van. A jindo kiváló házőrző kutya, megvédi gazdáját és családját. A jindo kutyában könnyen fel lehet fedezni őse, az ázsiai farkas jellegzetességeit, ezért mondja a legtöbb tulajdonos, hogy miközben nagyszerű társ, azért még érezni benne egy kis vadságot.