Tibeti terrier, a szerencsehozó kutya

A buddhizmus titokzatos hazája évszázadokon keresztül a világtól elzártan bújt meg a Himalája hófödte hegyei közt. Fővárosa Lhásza a kalandorok és álmodozók számára az „Elfelejtett Város"-t jelenti. A fajta eredetét (akkori nevén dhokyi apso-t),  a tibeti Lost Valley-hez kötik, ami a 11000 lábbal a tengerszint feletti Himalaya hegyvidékes területén található. Állítólag innen kerültek ezek a kutyák főpapi kolostorokba, ahol mindenki által kivívták maguknak a "szent kutya" elnevezést.

Ez a fajta őshazájában csordát terelt-őrzött, a hegyvidéki emberek között szinte családtagként élt, a tibetiek sokszor még gyermekeik felügyeletét is ezekre az okos jószágokra bízták. Emellett olyan előkelőségeknek adták ajándékba, akik valamilyen nagy szívességet tettek a Lámának, illetve ha valamelyik szomszédos országba mentek látogatóba, meglepetésként vitték a házigazdának.

A tibetiek "szerencsehozó kutyának" is nevezték a tibeti terriert. Veszélyes utazások alkalmával   magukkal vitték, mert úgy hitték,  akinek tulajdonában ilyen kutya van, azt nem érheti baj. A tibeti terrier alkata, jelleme,   egész lénye alkalmazkodott e földrajzi helyhez. Hamar az itt élő,   kemény munkát végző emberek hű társává vált.

Évszázadok múltával a terület mostoha éghajlati viszonyaihoz idomulva a tibeti terrier még dúsabb bundát növesztett, hogy megvédje testét és szemét a homok- és hóvihartól, nyáron pedig a tikkasztó hőségtől és vakító napsugártól. Kis, erős lábaival biztosan vette az akadályokat a kíméletlen terepen. Széles tappancsaival könnyedén és céltudatosan ugrott szikláról-sziklára. Egy-egy hosszú út alkalmával gyakran leküldték meredek, mély szakadékokba, völgyekbe, hogy összegyűjtse a teherhordó állatokról lehullott csomagokat. A tibeti kereskedők gyakran magukkal vitték a szomszédos országokba is: Nepálba, Buthánba, így lassan ezekben az országokban is elterjedt ez a csodálatos kutyafajta.

A tibeti terrier neve ellenére nem  terrier

• Angliában sem a terrierek közé sorolják. Feltehetően régi fajta, a legenda szerint tibeti szerzetesek tenyésztették ki hosszú évszázadok folyamán.
  Élénk, értelmes, gyors mozgású, éber, Társasági kutya.
• Mindenre figyel, életvidám, eleven állat, nagyon jó jelzőkutya.
• Imádja családját, a gyermekeket. Szeret kirándulni, kedveli a vizet és a zsongást,de ha az élet úgy kívánja egyedül is szívesen elvan ,kivárja türelmesen a gazda és család érkezését.
• Egy kicsit a bobtail-hez hasonlít, de annál jóval kisebb, kicsit emlékeztet a pulira és a lhasa apso-ra is. Szőrzete egész testén hosszú és sűrű,A tibetinek rapso-tipusú  fedőszőre van, (erős szálú kecskeszőr),alatta pedig ajszőr található.Színe fehér, szürke, arany, fekete, krém és ezek változata.
  A kanok magassága 35-40 centiméter, a szukáké cca. 33-38 centiméter, súlyuk cca. 8-12 kilogram.

Forrás: Wikipedia