A kutyának a vérében van az ásás

A kutyák viselkedése általában vagy ösztönös, vagy tanult cselekedet. Ez alól az ásás sem kivétel; ez is egyösztönös viselkedés. Vannak bizonyos kutyafajták (az úgynevezett kotorékebek), mint a terrierek és a tacskók, amelyeket kifejezetten a vadak, mint például a borz, a róka és a vidra kiásására tenyésztettek ki.

Miért ásnak a kutyák?

Ennek több oka is lehet:

1. Gyakran csak unalmukban teszik. Ha valamennyi időre egyedül hagyjuk az udvaron, a kutya ásni kezd, csupán azért, hogy csináljon valamit. Inkább játsszunk vele, vagy adjunk neki interaktív, jutalomfalattal töltött játékokat.

2. Az ásás gyakran a szökést készíti elő. Lehet, hogy kutyánk meg akar szökni az udvarról, hiszen máshol sokkal érdekesebb dolog vár rá.

3. Ha kutyánk nincs ivartalanítva, valószínűleg azért ássa a gödröket a kerítés tövében, mert egy másik kutya közelebbi társaságára vágyik. Ha nem szeretnénk tenyészteni, és meg akarjuk szüntetni a gödröket, a legjobb, ha ivartalaníttatjuk.

4. Lehet, hogy melege van! Mivel a föld mélyebb rétegeiben hűvösebbek, a kutya ott próbál enyhülést találni. Biztosítsunk számára egy hűvös, árnyékos helyet, ahol hűsölhet, amikor kint van.

5. A kutyák takarékosak. Elássák a csontokat és más finomságokat a „nehezebb időkre", amikor szükségük lehet rájuk.

6. Ha csontlisztet vagy vérlisztet használunk trágyázásra, az ellenállhatatlan illat odavonzza kutyánkat, és ásni kezd, hogy megtalálja a nem létező csontot.

7. Bármelyik kutya áshat magának "odút". A szuka kutya azért is szokta ezt tenni, hogy búvóhelyet biztosítson kicsinyeinek, még akkor is, ha nem várandós.

Akár egy kis kerti munkára is befoghatjuk kutyáink

Hogyan szoktassuk le kutyánkat az ásásról?

Bármely zavaró viselkedés megakadályozásának az a trükkje, hogy megértsük azt, és olyan magatartássá alakítsuk, amelyet mi magunk is elfogadunk.

Alakítsunk ki kutyánknak egy sarkot, ahol kedvére áshat

Léteznek általános módszerek, melyek segítségével kutyánk leszoktathatjuk az áskálódásról. Íme, néhány ezek közül:

1. Biztosítsunk a kutyának egy olyan helyet, ahol kedve szerint áshat, és tanítsuk meg neki, dicsérettel és jutalomfalatokkal, hogy ott ásson és ne más helyen. Ilyen lehet például egy homokos terület, melynek talaja laza, és nem használjuk semmire, vagy egy árnyékos zuga a kertnek. A homokos terület előnye az, hogy a homok sokkal könnyebben tisztítható, mint a föld.

Döntsük el, hol legyen ez a hely, lazítsuk fel a talajt, és temessünk a földbe valami finomságot. Vigyük oda kutyánkat, mondjuk neki, hogy „áss!" és amint megtalálta a jutalomfalatot, dicsérjük meg. Ismételgessük ezt addig, amíg meg nem tanulja. Ha tetten érjük a tilosban, mondjuk azt, hogy „Nem szabad!", majd vigyük át az ásásra kijelölt területre, ott biztassuk ásásra, majd dicsérjük meg, ha szót fogad. A tréning több napig is eltarthat, ne adjuk fel hamar!

2. Riasszuk el a tilosból. Erre több különböző (némileg vitatott) módszer létezik: bors, citromlé... Léteznek direkt erre a célra készülő termékek, melyek olyan illatot árasztanak a szóban forgó területen, amely kellemetlen az állatok számára, vagy megzavarja a szaglásukat. Ezeket lehet közvetlenül növényekre és fűre szórni - de nem mindegyiket! Talán ez a legegyszerűbb megoldás. A sajátunkon kívül használhatjuk idegen állatok elriasztására is. Ha elásunk egy darab drótkerítést, vagy befedjük a kutyapiszkot kövekkel, azzal szintén megakadályozhatjuk a nem kívánt viselkedést.

3. Ha más mozgáslehetőséget, közös játékot is biztosítunk kutyánknak, mint az apportírozás, a hosszú séták vagy az úszás, azzal segíthetünk megszabadítani az állatot fölösleges energiájától, és elűzhetjük unalmát is, amely az ásási kedv leggyakoribb oka.

Bár mélyről gyökerezik is a kutya áshatnéka, meg lehet tőle szabadítani. Ha következetesen és kitartóan próbálkozunk, biztosan találunk megoldást!