- -
Segítség, harap a kutyám!
Előfordul, hogy kutyáink játékos kedvükben harapóssá válnak. A tapasztalatlan gazdák gyakran szembesülnek ezzel a kellemetlen jelenséggel, legyen szó pár hónapos kiskutyáról, vagy menhelyről örökbefogadott, idősebb kutyáról.

Mit tehetünk, ha a nemrég vásárolt, vagy örökbefogadott kutyánk harap? Ha a kellemetlen jelenség gyakori, az első és legfontosabb, hogy világosan értésére adjuk: ez a viselkedés nem helyes!

A kutyák többnyire kedves, szelíd, szeretni való állatok, szófogadóak és ragaszkodnak gazdájukhoz. De ne felejtsük el, hogy ősei egykor a vadonban éltek, ősi ösztöneik pedig máig hajtják őket. Az emberrel élő kutyakölyköknek meg kell tanulniuk mérsékelni a velük született agresszív ösztönöket és indulatokat. Ideális esetben egy kiskutya 4 hónapos koráig megtanulja fékezni ösztöneit, ez nagyjából egybeesik a vizelet akaratlagos szabályzásának képességével. Normális esetben a szocializált magatartást édesanyjától és testvéreitől időben megtanulja. Ám a legtöbb esetben a kölyköket már azelőtt elválasztják családjuktól, hogy megtanulták volna a "civilizált viselkedést", ezért nekünk kell pótolnunk az elmaradt leckéket.

 

Egy jól nevelt kutya nem harap!

 

Ha lehetővé tesszük kutyánknak, hogy más ebekkel is érintkezzen, alkalma nyílik rá, hogy felelevenítse azokat az ismereteket, amelyeket szüleitől tanult. A játék során a kölyökkutyák gyakran harapdálják egymást.  Ennek során megtanulják fékezni ösztöneiket, hiszen a saját bőrükön érzik a harapások nyomait. Ez egy olyan természetes folyamat, melynek során az állatok automatikusan megtanulják a helyes viselkedést, emberi beavatkozás nélkül is.

 

kutya, husky, harap
Előbb-utóbb megtapasztalja a saját bőrén is, hogy a harapás bizony fájdalmas

 

 

A siker kulcsa a szocializálás

 

A kutyák saját bőrükön tapasztalják, hogy a harapás rossz szokás, mellyel sebeket ejthetnek és fájdalmat okozhatnak. A kutya más kutyákkal kialakított kapcsolatának egy másik fontos szerepe, hogy a saját négylábúnk nem fél majd más kutyáktól, és a felgyülemlett energiáit nem úgy vezeti le, hogy azzal valakit megsebesítsen. Azok a kutyák, akik más állatokkal, kutyákkal vagy macskákkal együtt cseperednek fel, sem őket, sem gazdájukat nem tekintik prédának, vagyis a társas élet csökkenti a harapós kedvet. Azok a kutyák, akik játszótársak nélkül, egyedül élnek, sokkal hiperaktívabbak, vadabbak lehetnek.

 

 

kutya, harap, egyedül
Az egyedül élő kutyák agresszívabbak lehetnek

 

 

Az egyedülléttől a kutya is harapós lesz

 

Ha egy eb nem barátkozik más állatokkal, nem szocializálódik, csak saját ösztöneire hagyatkozhat a magányos játék során. A szocializálódás hiánya gyakran agresszív viselkedéshez vezet. Egy korábban még nem tapasztalt helyzetben, vagy idegen személlyel szemben a kutya kétféle képpen reagálhat: vagy elszalad, vagy támad annak reményében, hogy megszabadul a helyzettől vagy személytől. Ebből fakadnak azok az esetek, amikor a az egyébként kenyérre kenhető ölebek megharapják a barátságosan közelítő gyerekeket. Ezek a kutyusok tapasztalatlanságukból kifolyólag válnak egyik pillanatról a másikra harapóssá. Ha viszont négy hónapos korukig lehetőségük volt arra, hogy minél több személlyel kontaktusba lépjenek, könnyebben hozzászoknak a nem bejósolható, váratlan helyzetekhez, és nem félnek többé az ismeretlentől.

A nagytestű kutyák esetében a helyzet kissé máshogy alakul. Ők négy hónapos korukra meglehetősen jelentős méreteket öltenek, az édesanyák pedig nem szívesen engedik kisgyerekeiket ilyen nagy kutyák közelébe. Sokan nézik felnőtt állatnak a 4-5 hónapos kölyköket, és támadásnak vélik, amikor az játékosan felugrál. Létezik egy általános nézet: minél nagyobb egy kutya, annál nehezebb kontrollálni. Ha azt akarjuk, hogy nagytestű kutyakölykünk ne keltsen félelmet vagy ellenszenvet másokban, akkor teremtsünk számára lehetőséget a korai szocializációra!

A legjobb család- és gyerekbarát kutyafajták

 

Tiszteljük és bízzunk benne!

 

Mindig előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a kutya megpróbálja megharapni gazdiját, ezért fontos, hogy minél többet foglalkozzunk vele, és következetesen neveljük, idomítsuk. Azonban mielőtt bármit is szeretnénk tőle, nekünk kell lépéseket tennünk: mutassunk kutyánk felé tiszteletet és bizalmat! Későbbi kapcsolatunk ugyanis a kölcsönösségen alapszik, és ha a saját kutyánk nem bízik bennünk, akkor nem is tiszteln majd.

 

kutya, harap, nevelés
Ha nem bízik bennünk, akkor nem is tisztel

Mint két gyerek

 

A kutyákat egészen kis koruktól kezdve engedelmességre kell nevelni. Ha a kutya nem tiszteli gazdiját, és nem bízik benne, viszonyuk két 5 éves, állandóan veszekedő gyerek kapcsolatához hasonlít majd, ahol mindketten birtokolni akarják a helyzetet. Amikor a gazdi tanítani akarja valamire kutyáját, a négylábú rá sem hederít majd, sőt, inkább ellenkezőjét teszi, ezzel is utalva arra, hogy ő bizony a maga ura. Sajnos a gazdák nagy része megvárja, míg a kutya harapni kezd. Az idomítás során pedig olyan módszerekhez nyúlnak, melyek csak súlyosbítják a helyzetet.

 

Ne büntessük veréssel!

 

Soha ne üssük meg kutyánkat! Ez a legegyszerűbb módszer arra, hogy a kutyánk belénk vetett bizalmát elveszítsük. Bármennyire is nehéz elhinni, de ha egyszer visszaéltünk kutyánk bizalmával, ő továbbra szeret majd bennünket, de többé már nem bízik bennünk, és kiszámíthatatlanná válik. Nem kell semmi különlegeset tennünk azért, hogy elnyerjük szeretetét! A kutya alapvető jellemvonása, hogy feltétel nélkül szeret. Viszont a tisztelete és bizalma elnyeréséért már tenni kell! Ha valami rosszaságot követett el, ne bátorítsuk tettéért, de ne is dorgáljuk meg nagyon!

 

 

kutya, harap, büntetés
Ne veréssel büntessük!

 

 

Hanghordozásunkból is jól tudja, ha valami rosszat vagy jót cselekedett, és ha tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, magától is mindent megtesz azért, hogy kiengeszteljen bennünket. Nagy hiba, ha megverjük a kutyát azért, mert játék közben odakapott, eltört egy csecsebecsét, vagy mert felugrott a kanapéra, de még ennél is ordasabb baki, ha veréssel büntetjük a dolgát rossz helyen végző kiskutyát. Viszont az állandó testi és szóbeli kommunikáció, a megerősítés elengedhetetlen része a nevelésnek.

 

Ismételjünk:

  • Ha állandóan dorgáljuk, attól még nem tanulja meg, hogy ne harapjon.
  • Ha nem tisztel bennünket, továbbra is harapni fog. Ha pótolni akarjuk családja hiányát, akkor a kutya játszótársnak fog tekinteni és ennek megfelelően viselkedik majd.
  • Ha nem bízik gazdájában, akkor a kutya vagy a félelmei, vagy a bizalmatlansága miatt válik harapóssá.
  • Az idomítás legyen gyakori és rendszeres. Ha ma megtanítottunk valamit a kutyánknak, és csupán két hét múlva gyakoroljuk újra, akkor ne csodálkozzunk, hogy nem engedelmeskedik a vezényszónak.
  • Dicsérjük, simogassuk, és mutassuk ki iránta érzett szeretetünket. A kutya megérti majd, hogy nem szeretjük, ha megharap bennünket, vagy mást. Finoman, de határozott hangon kell értésére adni, hogy ez nem helyes, és ha újra harap, egy ideig ne vegyünk róla tudomást. A mellőzöttség számára a legnagyobb büntetés, de később mindig nyújtsunk békejobbot!
értékelés