Az Akhal-Teke ló - Lófajták, lótenyésztés

Az Akhal-Teke egy ősi lófajta. Évszázadok óta ismert gyönyörű, fémes ragyogású szőréről. A türkök nemzeti kincsként tekintenek rá, és erre meg is van minden okuk. Az Akhal-Teke kitartása és teljesítőképessége ugyanis egyáltalán nem mindennapi.

Eredetét homály fedi, ám a kutatók abban az egyben mégis egyetértenek, hogy az Akhal-Teke ló neve a türkmenisztáni sivatagos tartományokhoz fűződik. Az sem lehet tudni, hogy a helyiek tenyésztették-e ki, vagy hogy egyenes leszármazottja lenne-e az egykori türk lónak, melyet a mongolok a XIII-XIV. században használtak.

Az Akhal-Teke története

Annyi biztos, hogy a törzstagok ezeket a lovakat kimondottan a harcmezőkre tenyésztették. Az Akhal-Tekéknek fürgéknek és bátornak kellett lenniük, tűrőképességüknek és kitartásuknak páratlannak kellett lennie, hiszen a támadások általában a tábortól nagyon messze történtek.

Kifejezetten a harcmezőkre tenyésztették

Az Akhal-Teke-t a helyiek gondozták, majd 1917-ben a Türkmén Köztársaság kikiáltása után máshol is közismertté vált ez a lófajta. A legenda szerint az orosz Kuropatkin tábornok néhány ilyen lovat vett magához, és ő nevezte el őket „Akhal-Tekének".

A lófajta kezdett egyre népszerűbbé válni, és a türkök úgy gondoltak, feltétlenül meg kell őrizni. 1935-ben egy csoport türk hihetetlen erőpróbáknak tett ki néhány Akhal-Tekel lovat, hogy bebizonyítsák, mire képes ez a lófajta. 48 nap alatt több mint 4800 km-t tettek meg velük Ashgabat-tól Moszkváig. Ebből a 48 napból három napot víz nélkül mentek, ugyanis 370 km-es körzetben sehol nem volt vízforrás a környéken. A ló tűrőképességének fitogtatása azzal a céllal történt, hogy kapjanak arra engedélyt, hogy ezt a fajtát tovább tenyészthessék. A kampány nagy sikerrel járt, Oroszországban 1941-ben ki is adták az első Akhal-Teke versenylovas könyvet.

Csodálatos megjelenésű ló

A fajta jellemzői

Az Akhal-Teke legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy a szőre fémes ragyogású, bármilyen színű lehet. Ez a különleges ragyogás leginkább a szőre összetételének köszönhető. Szőrszálainak egy része áttetsző, ezért a napsugarak könnyedén áthatolnak rajta, ez teszi olyan csillogóvá.

Marmagassága 145-157 cm között van, bőre rendkívül vékony, átlátszanak rajta az erek. Magas ellenállóképességéről ismert, könnyen fegyelmezhető. Az Akhal-Teke általában erős akaratú és élénk, karcsú testű, elegáns és egzotikus megjelenésű ló. A kecsesség, az erő és szinte maga az atlétika megtestesítője. Leggyakrabban a gepárdhoz és az agárhoz szokták hasonlítani.

Feje kicsi és hosszúkás, széles, érzékeny orrlyuka és a hosszú, előreálló fülei vannak. A mar magas, a far gyenge, a farok alacsonyan tűzött. A lábak hosszúak és izmosak. A sörény ritka, az üstök gyakran hiányzik.

Az Akhal-Teke rendkívűl szívós állat

Mivel az Akhal-Teke egy tipikus sivatagi, nomád lófajta, rendkívül kitartó és szívós. A hosszú, vékony nyak majdnem függőleges a törzsre, a fejjel 45 fokos szöget zár be. Hosszú, cső alakú, keskeny teste miatt vékony, hosszú izmú, inas ló benyomását kelti. Szügye kicsi, kerek és kemény.

Az Akhal-Teke a rendkívüli érzékenysége és intelligenciája miatt olyan lovast igényel, aki nem sporteszköznek, hanem „csapattársnak" tekinti a lovát, és jól meg tudja ítélni annak fizikai és lelki állapotát.

Akhal-Teke a sportban

Hatalmas állóképessége és kitartása tette népszerűvé. Ezt a lófajtát kifejezetten versenyre tervezték, nagyon sok sportágban ügyesen megállja a helyét. Napjainkban főként a díjlovaglásra való használata, kecsessége és az újabb és újabb manőverekhez és kihívásokhoz való tanulékony hozzáállása miatt vált ennyire népszerűvé.

Partnerét szívesen követi bárhová, nagyon kötődik hozzá.

Az Akhal-Teke kecsességének, bátorságának és kitartásának köszönhetően nagyszerűen ugorja át a legnehezebb akadályokat is.

A sportban is megállja a helyét

Híres Akhal-Tekék

Bukephalosz Nagy Sándor harci ménje volt. Az emberek azt állították, hogy lehetetlen megszelídíteni, Nagy Sándornak azonban sikerült megülnie és kezelnie őt. Csatalovai közül Bukephalosz hátán lovagolt a legtöbb csatába Nagy Sándor, így vált világszerte ismertté ez a ló.

Absent, a fekete csődör díjlovaglásban az 1960-as Római Olimpián nagydíjban aranyérmet szerzett a Szovjetuniónak, majd 1964-ben, Tokióban bronzérmet nyert, 1968-ban pedig Mexikóban aratott nagy sikert. Két különböző lovassal összesen 6 érmet nyert. Ezek közül a legemlékezetesebb a Szergej Filatov irányítása alatt szerzett aranyérem, az 1960-as fenomenális 82,4%, amit azóta sem tudott senki és semmi felülmúlni.

Melekush-t Nyikita Hruscsov 1956-ban Erzsébet királynőnek ajándékozta. Akik a királyi istállóban dolgoztak vele együtt, azok Nagy Britannia legjobb lovaként emlegették a példányt.

Nagy Sándornak is ilyen lova volt

Az Akhal-Teke befolyása más lófajtákra

Az ókori Türkmenisztánban az Akhal-Tekékből tenyésztettek ki sok, napjainkban is közismert lófajtát. Hatalmas állóképessége és kitartása a távlovaglás területén történő kipróbálását is indokolja. A türkök mindent megtettek, hogy megőrizzek ennek a nemzeti lónak a minőségét és szépségét.

Van néhány olyan lófajta, amire nagy befolyása volt az Akhal-Tekének, például a Marwari és a Trakehneni. Néhányan úgy vélik, hogy az arab telivér leszármazottja az Akhal-Teke, de a vélemények e tekintetben megoszlanak.