- -
Hogyan tanuljunk lovagolni?
Magyarországon az utóbbi esztendőkben egyre többen ülnek lóra, hódolnak lovasszenvedélyüknek. Az elmúlt években több száz lovasiskola nyitotta meg kapuját, és a hazai lótenyésztés teljesen átalakult.

Lovas nemzet a magyar!

1990-ben hozták létre a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesületét, melynek bábáskodásával rengeteg hazai sportoló születik. 1991-ben a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség bontotta ki zászlaját, hogy ismét lovas nemzetté válhasson a magyar. A szakmai feladatok ellátása mellett az általános és középiskolai lovasoktatás fellendítésének érdekében lovasoktatókat, túra- és táborvezetőket képeznek náluk.

 

Hozzuk ki a lóból, amit tud!

A lovasiskola kiválasztása

 

Sajnos, még mindig kevés nálunk a jó iskola, ahol a lovakon látszik, jól tartják őket, nem csupán üzleti, meggazdagodási célból foglalkoznak velük. Egy jó lovasiskolában az istálló tiszta, gondozott, közelében kényelmes, dús füvű legeltetők, szalmabálák fekszenek. A lovak elégedettek, nyugodtak és barátságosak. Sokszor a lovászok, oktatók megjelenéséből, viselkedéséből kaphatunk tiszta képet a helyről, mérhetjük fel, szívesen tanulnánk-e ott lovagolni. Amennyiben anyagi lehetőségünk engedi, érdemes lovat vásárolnunk, igazán csak a sajátunkkal alakíthatunk ki szoros barátságot. Félvér lovakat (hibátlan, egészséges) 2-400 000 forinttól kínálnak, elhelyezésüket megoldhatjuk bértartásban is.

Ha döntöttünk az iskola felől, lovat is kell választanunk, illetve általában el kell fogadnunk azt, amelyiket nekünk hoznak ki. Minden lovasiskolában vannak kezdők számára fenntartott, könnyen kezelhető, egyenes járású állatok.

A hatalmas, erős paripák közelsége főleg gyerekekben félelmet ébreszthet (sokszor még a póni is), ők nem is nagyon merik tenyerükön átnyújtani az ismerkedéskor szokásos kockacukrot vagy más csemegét. Az édességet felfelé fordított tenyerünkre tegyük, majd húzzuk be hüvelykujjunkat, nehogy a ló megharapja. Minden lovat érdemes lekenyerezni, a cukorka eszegetése közben kötőfékezni is sokkal könnyebb az állatot. Ugyanekkor figyeljünk arra, hogy ne adjunk sok édességet, mert követelőzővé tehetjük új barátunkat, ráadásul az állat egészségének sem tesz jót.

 

Hozzuk ki a lóból, amit tud!

Pattanjunk nyeregbe!

 

Megfelelő felszerelés birtokában (előbb fejvédő, kesztyű, csizma, nadrág, később a tereplovagláshoz kiegészítve pálcával és testvédővel) megpróbálhatunk felszállni a nyeregbe. Ha van segítségünk, álljunk szembe a ló bal oldalával. Bal kezünkkel kapaszkodjunk a kantárba, jobb kezünket tegyük a nyeregre. Hajlítsuk be bal lábunkat, hogy segítőnk tartani tudja, majd rugaszkodjunk el a talajtól jobb lábunkkal.
Gyakorlott lovasok segítség nélkül szállnak fel a lóra. Ekkor kiindulásként párhuzamosan a ló bal mellső lábához állnak, szemben a farával. Bal kezükkel tartják a szárat, így stabilizálják a ló helyzetét, illetve segítenek maguknak a felkapaszkodásban. Bal lábukat beteszik a kengyelbe, jobb lábukkal elrugaszkodnak, jobb kezükkel kapaszkodnak a nyeregbe. Testsúlyukat átbillentik a ló jobb oldalára, s már fenn is vannak a nyeregben. Ha sikerült felülnünk a lóra, emeljük fel a fejünket, húzzuk ki magunkat, sarkunkat feszítsük lefelé. Igyekezzünk lazán, könnyedén ülni a nyereg közepében, és figyeljünk arra, hogy lábunkkal ne ütögessük a lovat. Ez utóbbi szabály érvényes a fel- és leszállás idejére is, hiszen ha lábunkkal piszkáljuk, valószínű, hogy faképnél hagy bennünket, mielőtt nyergébe érnénk...
A leszállás könnyebb, mint a felszállás: mindkét lábunkat kivesszük a kengyelből, jobb lábunkat átvetjük a lovon, majd bal oldalán a földre csusszanunk.

 

Hozzuk ki a lóból, amit tud!

 

Hozzuk ki a lóból, amit tud!

 

Lovunkkal szemben legyünk határozottak, következetesek, jóindulatúak. Kerüljük a durvaságot, ordibálást. Nem várhatjuk, hogy mindenben alkalmazkodjon hozzánk: a ló és lovas viszonya kölcsönösségen alapul. A sportlovakat kiképezték arra, hogy lovagoljanak rajtuk, de csak a számukra megtanított jelekkel, mozdulatokkal irányíthatjuk őket. Tudomásul kell vennünk, hogy kezdetben a ló többet tud a lovaglásról, mint mi. Számunkra kettős a feladat: az elméleti és gyakorlati tudnivalók elsajátítása közben fokozatosan hátasunk vezetőjévé kell válnunk.

Az oktató kezdetben vezetőszáron vezeti a lovat, mindaddig, míg meg nem szokjuk annak mozgását. Ha már biztosan ülünk a nyeregben (térdeinkkel, ülőcsontjainkkal négy ponton fogjuk azt), igazodni tudunk a ló mozgásához, illetve, ha derekunk forgatásával, ülésünk változtatásával, lábunk nyomásával, a szár használatával irányítani is tudjuk őt, következhet a futószáras vezetés.

 

 

Ahhoz, hogy önállóan kilovagolhassunk, élvezhessük a lovaglást, meg kell tanulnunk a ló járómódjait, a lépést, az ügetést, a vágtát, a poroszkálást, illetve sok gyakorlással elsajátíthatjuk az ugratás technikáját is. Az igazán jó lovasok lehetőség szerint kiveszik részüket a ló ápolásában, felnyergelésében, kantározásában is. A lovagláson kívüli együttlétek mélyítik az állat és az ember közti baráti kapcsolatot, hozzásegítik mind a lovast, mind a lovat ahhoz, hogy válságos helyzetben egymás segítségére lehessenek.

A cikk megjelent az Ideál magazinban.

értékelés