Maradjon kandúr? Legyenek kölykei? Az ivartalanításról pro és kontra

A macskák, de leginkább kandúrok tulajdonosaiban előbb vagy utóbb (aktuálisan ilyenkor, tavasztájt) felmerül a kérdés: ivartalanítsa-e az állatot, vagy sem? A kérdés nem egyszerű, a döntést több körülmény figyelembevételével kell meghozni

Ivartalanítsuk, vagy sem?

A válasz nem egyértelmű, ezért a döntést a következő körülmények figyelembevételével kell meghozni:

Lakásban, vagy kertes házban tartjuk a macskát?
Kandúr, vagy nőstény?

Ha benti kandúr...

Abban az esetben, ha a macska lakásban él, és kandúr, egyértelmű, hogy jelölni fog. Egyes kandúrok 7-10 hónapos korban kezdik megjelölni felségterületüket, némelyek jóval később, néha csak 5-6 éves korukban. A küzdelem hiábavaló, mert ez a macskafélék leküzdhetetlen ösztöne, és a büntetéssel csak bosszúszomját válthatjuk ki.

Ha kinti kandúr...

Ha a kandúrt kertes házban tartjuk, akkor a szükségét az udvaron végzi. Ám mint az összes vérbeli kandúr, ő is gyakran keveredik verekedésekbe. Győztesként viszont csak fiatalabb korában kerülhet ki a küzdelemből! A kandúr eltűnhet egy pár napra, a kutyák szétcincálhatják, vagy elütheti egy autó. Ez a természetes kiválasztódás - ha készek vagyunk erre, akkor hagyjuk, hogy aktívan élje életét, mely minden valószínűség szerint nem lesz olyan hosszú, mint a lakásban tartott kandúroké.

A ivartalanított kandúr pontosan ismeri területe határait. Nem hagyja el (maximum a szomszédig jut el), és nem is enged közeledni sem senkit. Akadálytalanul mozoghat rajta, vadászhat egerekre, madarakra. Apropó, vadászösztön: ha erős, nem párolog el az ivartalanítás során. De ha nem annyira vérmes a macska, nem kell gyógyítani a verekedések után, sem aggódni az eltűnése miatt. Ha viszont egy fajtiszta állatot vettünk magunkhoz kiállítások és pénzkeresés céljából, akkor el kell viselnünk a kandúr garázdaságát. Hiszen más macskák állandó jelenléte az életében a legkevésbé sem fojtja el benne a jelölési ösztönt.

Maradjon kandúr?

Ha benti nőstény...

Ha lány cicánkat lakásban tartjuk, rendszeresen kandúrt kíván majd, de temperamentumától függő intenzitással. A macskáknak nincs pontos ciklusuk. Egyes állatoknál 3-4 napig tart három havonta, másoknál 10-14 napig, ugyancsak három havonta. Az fogamzásgátló gyógyszereket nem szabad egyfolytában használni! Ez idősebb korban (többnyire 5 éves kor után, de néha előbb is) a nemi szervek daganatához, vagy méhgyulladáshoz vezethet. Ezek a szerek csak ideiglenes megoldásként adhatók: ha például kiállításra akarjuk vinni macskánkat, de tüzel, vagy ha költözni készülünk, de a megkergült cica rosszul viseli. A nem ivartalanított macskáknak nincs menopauzája, ők képesek haláluk napjáig utódokat világra hozni. Mindemellett bármelyik szülésnél felléphetnek komplikációk, akár az elsőnél, a hatodiknál vagy hetediknél. Erre is fel kell készülni!

Ha kinti nőstény...

Ha a nőstény macskát kertes házban tartjuk, minden "problémáját" önállóan megoldja. Nekünk csak annyi lesz a teendőnk, hogy eltűrjük a kandúrok folytonos jelenlétét az udvarunkban, a verekedéseket és a nyávogást (főleg éjszaka). A lényeg az egészben a kiscicák születése! Ha egy-két alkalommal megöljük nem kívánt kicsinyeit, akkor a következő alkalmakkor el fogja előlünk rejteni őket. Ami ennél is fontosabb, az az, a kicsinyek nem mindig öröklik anyjuk szép külsejét, de gazdát találni még a jól sikerült példányok esetében is nehéz lehet. Ha kiscicák érkeznek, akkor érdemes szemmagasságban tartani néhány állatorvos- és állatklinika telefonszámát, mivel, mint már említettük, komplikációk léphetnek fel szülés közben. Az ivartalanított nősténymacska úgy viselkedik mint a kasztrált kandúr - szabadon jár-kel, szórakozik, védi területét az idegen kandúroktól.

Legyenek kicsinyei?

Most akkor legyen műtét, vagy ne legyen műtét?

Az ivartalanításról minden gazdi másként vélekedik. Még ha úgy is döntenek, hogy megfosztják kedvencüket a férfiasságuktól vagy nőiességüktől, leginkább sajnálkozva beszélnek döntésükről. Egyet azonban meg kell értenünk: a fajfenntartási ösztön az állatok legerősebb ösztöne. Ha nincs módja kielégíteni, az állat gyötrődik. Hiszen a játékot, a lélegzést, a járást nem szoktuk számára megtiltani, mert ezt természetesnek vesszük. Ha a kedvencünk éhes, megetetjük, nemde? De ha a kívánós lesz, és megkergül? Akkor seprűvel kergetjük, gyógyszerekkel tömjük, vagy utálatosan viselkedünk vele.

Nekünk kell eldönteni, hogy macskánk teljes életet él-e a későbbiekben, vállava az összes, ebből fakadó következményt, vagy a műtét mellett döntünk, ami után az állat nem gyötrődik az esetleg eredménytelen keresésben, vagy annak velejáróiban.