Hányféle macska él a Földön?

Hányféle macska létezik?

A leghihetetlenebb színek ás árnyalatok kombinációi alkotnak csodálatos alakzatokat, fantasztikus formákat, bizarr kontúrokat a macskák bundáján.

A macskák szőrének színezete elképesztően változatos: lehet hófehér, rőt és szinte pirosba hajlóan narancsos, lehet füstös-szürkés, ébenfekete vagy barna, sőt, még kék macskával is összehozhat bennünket az élet!  És ezek csak a színek és árnyalatok: a macskák bundája ezen belül is lehet egyszínű, foltos, pöttyös, csíkos, a szőrszálak  lehetnek simák vagy hullámosak, egészen rövidek vagy selymesen hosszúak.

És a macska szemei! Zöld, sárga, narancssárga, kék, sötétkék ... A vadon élő vadmacskák színe előbb-utóbb hasonlítani kezd környezetükére. A sztyeppéken és félsivatagos területeken élő macskák homokszínűek, Európa erdeiben többnyire barnás árnyalatú nagymacskákkal találkozni, az esőerdőkben élők bundája pedig foltos-narancsos árnyalatú. Az álcázás a rejtőzködésben és élelemszerzésben, egyszóval a túlélésben játszik fontos szerepet.

A macskatenyésztőké az érdem

Minden macskafajta egyedül rá jellemző színezete, mintázata, szőrtípusa és tulajdonságai csak akkor jelennek meg hangsúlyosan, amikor az ember tudatos tenyésztésükkel foglalkozik.

Fajtiszta macskák tenyésztésével először Ázsiában kezdtek foglalkozni, akkoriban Európában erre még nem fordítottak különösebb figyelmet, a macskákat csupán egerészésre használták. A kutyákhoz képest kevés a fajtiszta macska. A fajok közötti különbség az egyes macskafajták között is sokkal kisebb, mint például egy német juhászkutya és egy törpe uszkár közt. A macskákat pusztán dekoratív céllal kezdték tenyészteni, így ma nem aszerint különböztetik meg őket, hogy melyik milyen feladat végzésére alkalmas, hanem megjelenésük függvényében. A kutyák ellenben fajtánként különböző feladatokat látnak el, így a nyilvánvaló különbség az egyes fajtiszta csoportok között: házőrző, vadászkutyák, terelőkutyák, társasági ebek, stb...

Nem csak a bunda teszi a macskát

Minden országban léteznek speciális klubok, amelyek a macskák hivatalosan elismert fajtáinak tenyésztésével foglalkoznak. Minden egyes fajnak megvan a maga sajátossága és szabványa. A legfontosabb jellemző, ami megkülönbözteti az egyik fajtát másiktól, a szőrzet hossza és színe, valamint a fej formája. Egy szakértő számára nem kevésbé fontos a farok és a fülek hossza, alakja és elhelyezkedése, a szemek színe és állása.  A macskafajtákat felépítésük mellett temperamentumuk és egyedi vonásaik is nagyban meghatározzák.

A sziámi macskák például köztudottan talpraesett, intelligens, ragyogó társasági macskák, hangjuk egyedülállóan éles. A perzsa, vagy hosszú szőrű macskák ezzel szemben kissé flegmák, kicsit lustácskák, az egerészés nem az ő szakterületük, ugyanakkor szerények, szelídek és nagyon udvariasak. A ragdoll macskának van egy meglepő, sajátos tulajdonsága: amikor kézbe vesszük őket, elengedik fülüket-farkukat, izmaik elernyednek, rongybabához hasonlatossá válnak (innen az elnevezés is).

Hány macskafajta létezik?

Senki sem tudna pontos választ adni erre a kérdésre, hiszen minden klubnak és egyesületnek megvannak a maga szabályai mind színre, mind mintázatra, temperamentumra és egyedi vonásokra vonatkozóan. De az biztos, hogy több mint száz hivatalosan elismert és bejegyzett macskafajta él a Földön, és ezeknek több, mint hétszáz alfaja létezik, mind-mind sajátos külső adottságokkal és egyedülálló temperamentummal felvértezve.