Tévhit vagy valóság? Cicás mítoszok

Ezek közül számos történet teljesen abszurd, míg ugyanakkor meglehetősen sok olyan is létezik, melyeket az emberek többsége elhisz. És mivel a mítosz egyfajta történet, vagy legendaféle, sokan azon tűnődnek, hogy vajon ezek a cicakrónikák teljesen, illetve csak részben igazak-e, vagy pedig teljes mértékben hamisak. Az alábbiakban csupán néhány mítoszt sorolunk fel a sok közül, erről a macskaként ismert titokzatos lényről - kiegészítve őket a valóságnak megfelelő tényekkel.

A macska csak akkor dorombol, ha boldog

Bár közismert tény, hogy a macska valóban dorombol, amikor boldog, ez nem mindig fedi a valóságot. Gyakran fájdalmában is dorombol, és hiszed, vagy sem, akkor is, amikor haldoklik. Ugyanakkor ellés közben is dorombolnak – hisz ez egy rendkívül fájdalmas, fáradságos és kínzó élmény számukra. Talán sokan nem tudják, hogy a macska dorombolása inkább az érzelmek kifejezése, mint kizárólag a boldogság érzeté.

Valójában: Miért dorombol a cica?>>

Minden tarka cica nőstény

Bár a tarka macskák többsége valóban nőstény, alkalomadtán kandúr cica is születik az alomban, bár ez rendkívül ritka. Mindazonáltal a cirmos kandúrok többsége nemzőképtelen, így hát nem tudnak szaporodni.

Cirmos macskafajták és a róluk szóló legendák>>

Ha közel kerül a csecsemő bölcsőjéhez, „kiszívja belőle az élet leheletét"

Ez egyszerűen nem igaz, csupán mesebeszéd az egész. Hogy az emberek miért is hittek ebben a legendában, sokkal egyszerűbb megindokolni, mint magát a szóban forgó mítoszt. Bár sok csecsemőt találtak holtan, miután macska bújt a bölcsőjükbe, az igazság az, hogy a cica csak hozzábújt a kicsihez és véletlenül megfojtotta azzal, hogy nyújtózkodott és közben eltakarta a csecsemő száját és orrát. Ez semmiképpen nem nevezhető szándékos cselekedetnek. Hogy ez ne történhessen meg, a szülők soha ne hagyják a család cicáját (vagy kutyáját) felügyelet nélkül gyermekük közelében!

A fekete macska balszerencsét hoz

Európában sokáig a pogány vallások - mint például a boszorkányság – képezték a domináns hitet és az a hír járta, hogy minden macska, de különösen a fekete, a boszorkányok „bajtársa" volt. A keresztény vallás kezdetekor, az egyház arra az elhatározásra jutott, hogy a boszorkányság a gonosz műve. És mivel az egyház a macskákat a boszorkányokkal hozták kapcsolatba, eleve gonosznak tekintette őket. És mert elsősorban éjszakai lények és hihetetlenül jó lesvadászok – vagyis előszeretettel settenkednek az éjszakában- mindettől az emberek igencsak paranoiásak lettek. Egyszóval, csak azért, mert az éjszaka sötétségével hozták kapcsolatba, a „fekete" szín nem igazán javított a róla megalkotott képen, hiszen az mindig a gonoszt ábrázolta – mindez, őseinknek az éjszakától való értelmetlen félelmének köszönhetően.

Még több: Fekete macskás hiedelmek>>

A vörös macskák többnyire hímek

Bár a statisztikák azt mutatják, hogy a vörös/narancssárga macskák többsége valóban hímek, néha felbukkan egy-egy nőstény gén is, amelyből egy kissé szokatlan vörös nőstény macska születik – ennek ellenére úgy tűnik, hogy a legtöbb macskatulajdonosnak legalább életében egyszer, volt szerencséje egy ilyen állítólag „nem túl gyakori" macskához.

A macskák mindig a talpukra esnek

Az tény, ha nagy magasságból zuhannak alá, a macskák képesek testüket a levegőben megcsavarni és többnyire a talpukra esnek (ami talán nem is annyira kellemes érzés kicsiny mancsaiknak). Ám, ha egy lakás erkélyéről zuhannak le és csonttörést szenvednek, az már aggodalomra adhat okot. A cicagazdik csak akkor engedjék macskájukat az erkélyre, ha az megfelelően körül van kerítve és a cica semmiképpen nem tud kiszabadulni. Mivel a legsúlyosabb macskabalesetek általában a városi toronyépületekben történnek, ezt a jelenséget az állatorvosok "Magas épület-szindrómának" nevezik. Viszont az alacsonyról alázuhanó macskák is szenvedhetnek súlyos sérüléseket, hiszen nincs elég idejük, hogy megcsavarodjanak és „kiegyenesedjenek", éppen ezért egyáltalán nem biztos, hogy a talpukra tudnak esni.

Tényleg? A macskák mindig a talpukra esnek?>>