Etológia: a képmutató, energikus macska

A hasvakargatással ugyanis azt az ősi ösztönt ébresztjük fel benne, hogy megvédje testének legérzékenyebb pontjait. Amennyiben macskánk váratlanul kiront a szekrény alól, s a bokánkra csap, nem feltétlenül alattomosságról van szó. Inkább tegyük fel magunknak a kérdést: elegendő testmozgást biztosítunk-e neki fölösleges energiáinak a levezetésére?

A macskát – reakciógyorsasága és a mozgásokra való túlérzékenysége miatt – gyakran kiszámíthatatlansággal vádolják. Az állat természetesen pontosan meghatározható okokból cselekszik így vagy úgy, még ha ezeket a „dolgait” mi néha értetlenül fogadjuk is. Innen ered a látszólag indíték nélküli agresszivitás, a kiszámíthatatlanság vádja. A macska „kiprovokálja” a cirógatást, jólesően dorombol, majd „ok nélkül” odakap! Miért? Megunta a simogatást? Veszélyérzete támadt? Nincs szó itt semmiféle kiszámíthatatlanságról, legfeljebb kommunikációképtelenségről vagy a megértéshiányról – persze, nem a macska, hanem az ember részéről!

Aki tartott már macskát, bizonyára jól ismeri az „őrült félóra” jelenségét. Mit kell érteni ezen? Nos, a macska általában kora este válik igazán éberré, aktívvá, tevékennyé. A vadon élő állat ilyenkor indul zsákmányszerző útra, hogy megszerezze napi élelmét. A szobában tartott cica pedig ilyenkor engedi szabadjára valamennyi felhalmozott – ls tegyük hozzá: fölösleges – energiáját. Rohangál, köröz a bútorok között, becserkészi és megtámadja az elképzelt zsákmányát. Legyen időnk – és türelmünk! – a hancúrozásra, a közös testmozgásra. Az idősebb állatok ilyenkor is nyugodtabban viselkednek, de időnként ők is elmerülhetnek az „őrült félóra” gyönyöreiben ...

A macska játékos állat. Sokszor kezdeményez pajkos hancúrozást a gazdijával is. Erre lehetőleg mindig reagáljunk! Mivel kedvencünk szeret mozogni, ezek a játékok többnyire különféle mozgó tárgyak üldözését jelentik. Bármilyen mulatságos jelenetnek, mozdulatoknak leszünk mi is tanúi, ne nevessük ki a macskánkat – sértené a „méltóságát”!