Vészesen fogyatkozó fecskék nyomában

A negatív tendencia okai összetettek: a költőhelyeken bekövetkező élőhelyi, területhasználat változások mellett a vonulási útvonalon, pihenőhelyeken és a telelőterületeken ható tényezők is jelentős szerepet játszhatnak. A fajvédelem megszervezéséhez pontos adatokra van szükségünk az egyedek vonulási útvonalairól, pihenő- és telelőhelyeikről, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egy új technológiával, geolokátorokkal fogja követni 50 molnár és 50 partifecske útját.

A geolokátorok nem műholdas vagy rádiós technológiát használnak, hanem a nappali világosságnak a Föld eltérő helyein mutatkozó időbeli különbségeiből számítja ki a madár helyzetét. E berendezések fényintenzitás érzékelőt, beépített órát, hosszú élettartamú gombelemet, valamint az adatok tárolására alkalmas memóriát tartalmaznak. A geolokátor naponta rögzíti a világosság kezdetének és végének idejét, amely alapján megállapítható a madár Kelet-Nyugati pozíciója a 0 fokos hosszúsági körtől, a napi világos időszak hossza alapján pedig a madár Észak-Déli pozíciója az egyenlítőtől. Ezek a készülékek nem nyomnak többet 0,6 g-nál és a kistestű madarak hátára egy apró hátizsákként kerülnek fel.

Ahhoz, hogy az adatokat le tudják tölteni, a szakembereknek vissza kell fogniuk madarakat a vonulás vagy telelés után. A geolokátorokat a fiókanevelési időszak végén helyezik fel a fészkelő madarakra. Ez a technológia még nagyon új és folyamatosan fejlődik. Eddig geolokátorokkal vizsgálták például albatroszok, sarki csér, búbos banka, tövisszúró gébics, fülemüle, lappantyú, sarlósfecske és olyan észak-amerikai madárfajok, mint a Bicknell-fülemülerigó, macskamadár, rizscsiröge és az északi bíborfecske vonulását, de az alkalmazások száma robbanásszerűen nő és várhatóan jelentős előrelépésre ad lehetőséget a madárvonulás kutatás terén.


További információ:
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Nagy Károly: 06-30-906-6285