Fischer törpepapagáj

Fischer törpepapagáj (Agapornis fischeri)

A Fischer törpepapagáj színe az albínótól a sötét, szürke és olív színeken át, a pasztell, palid és dilute mutációkig sokféle lehet.

A Fischer törpepapagáj minimális helyigénye

• párban tartva 40 x 80 cm alapterületű 70 cm magasságú
• több pár együtt tartható kolóniában

A Fischer törpepapagáj tápláléka

• vörösköles, fehérköles, sárgaköles, fénymag, zab, csíkos napraforgó, kevés kendermag, fürtösköles
• sárgarépa, alma, gyümölcsök, fűfélék, kevés saláta
• lágyeleség, sajt

A Fischer törpepapagáj rózsás és a feketefejű fajták után a harmadik legelterjedtebb törpepapagáj a tenyésztők körében, szobamadárnak is szívesen tartják. Elsősorban, miként a többi agapornisnak is párban javasolt a tartása, a párok ragaszkodása példaértékű, az angol lovebird elnevezés e fajtára is igaz. Az odú béleléséhez különböző vastagságú szomorú fűzfa gallyakat helyezzünk el a kalitkába, amit a papagáj erős csőrével felapróz, és csőrében szállít a fészekbe. Rendszeresen biztosítsunk számára faágat a fészeképítésen kívüli időszakokban is, kisebb mennyiségben. A nemek felismerése szakértelmet igényel, elsősorban a tojócsont távolság és a testméret alapján történik.

A kalitka aljára tiszta, átszitált, esetleg ásványi készítménnyel kevert folyami homokot szórjunk az emésztés és a teljesebb ellátás érdekében. 6-8 hónapos korukra ivarérettek, de érdemes a 10-12 hónapos kort megvárni a tenyésztéshez.

A Fischeri törpepapagáj odúja

Az ideális odú 20 x 20 cm alapterületű, 25 cm magasságú. Megfelelő körülményeket, és kellő mennyiségű fűzfagallyat biztosítva egész évben költhet, akár egy évben többször. A fiókák száma 3-6 fészekaljanként és kirepülésük után szinte azonnal újabb költésbe kezd a pár. Kolóniában tartva ugyan nehezebb követni a párok életét, de egy nagyon változatos és színekben gazdag madárcsapatot lehet összeállítani. A leendő kolónia kialakításakor a madarakat egy időben érdemes az új revírbe beengedni, elkerülendő a területvédelem miatt kialakuló torzsalkodásokat.

Más szemgyűrűs törpepapagájokkal továbbszaporításra alkalmas hibridek hozhatók létre, miként 1957-ben a kék változatát a kék feketefejű keresztezésével tenyésztették ki. Akkoriban még a fischeri-t a feketefejű, vagyis Agapornis personatus alfajaként sorolta be az ornitológia. Rózsásfejűvel párba állítva viszont tenyésztésre kevésbé alkalmas, csak elenyésző százalékban szaporodó fiókákat kapunk, legtöbbször nem fogadnak el párt.