Mit kell tudni a mezei pacsirtáról?

Pusztáink legjellegzetesebb madara rövidtávú vonuló, csak az igazi tél beálltával repül kissé délebbre, de áttelelő példányaival is rendszeresen találkozhatunk. Legtöbbször a talajon tartózkodik, csak a hangja utal jelenlétére. Nászrepülésekor a hím és a tojó néhány méter magasságban kergetőzik, majd ismét a földre szállnak. A fészkelőterület kiválasztása után a hím nagy magasságokba emelkedve, folyamatosan énekelve hirdeti ki a pár költőhelyét. Nyáron rovarokat, rovarlárvákat, szipolyokat, sáskákat és hernyókat zsákmányol, míg ősszel és télen magvakat fogyaszt.

Élőhelye, költése:
A nyílt pusztaságok, szántók, legelők madara. Fészkelése a többi pacsirtához hasonlóan a talajon történik. A hím és a tojó közösen alakítja ki a fészek helyét a talaj egy természetes mélyedésében, amit a tojó apró növényi részekkel bélel ki. 4-6 tojást rak, melyeken csak ő kotlik. A fiókák etetéséből mindkét szülő kiveszi a részét. A fiókák félfészekhagyók, azaz még röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, de annak közelében tartózkodnak. Ez idő alatt még a szülők gondoskodnak az etetésről. Évente kétszer, ritkán háromszor is költ.

Előfordulás és állományainak helyzete
Hazai fészkelő-állománya 730 000 - 900 000 párra tehető (1999-2002) és mérsékelt csökkenést mutat (1999-2014).

Hazai előfordulás
Státusz: rendszeres fészkelő
Hazai előfordulási időszak: február-október hónapokban, de át is telelhet

A mezei pacsirta leginkább keresztül-kasul Nagy-Britanniában és Európában, Észak-Afrika hegyvidékein és Ázsia egyes részein fordul elő. A keleti populáció inkább vándorló típusú madarak, télen délre költöznek. A mezei pacsirta kedveli a nyílt területeket, például a megművelt földeket, pusztákat és réteket. Ez a madárka természetes kis gödröcskékben, talajrepedésekben, rögök között stb. építi meg a fészkét. A tojó júniusban 3-6 tojást rak, ezenkívül később még kétszer is rakhat le tojást.

Az elmúlt 30 évben az Egyesült Királyság mezei pacsirtáinak a száma eléggé lecsökkent, kb 10%-a maradt meg a három évtizede feljegyzett pacsirták számának. A populáció számának a csökkenése elsősorban a változó mezőgazdasági alkalmazásoknak tudható be, nem is annyira a felhasznált rovarirtószereknek. Régebben a gabonaneműeket tavasszal ültették el, a nyári hónapokban fejlődtek ki és a termést kora ősszel gyűjtötték be, de mára ez megváltozott és ezért a mezei pacsirták nehezebben jutnak táplálékhoz.

Népi hagyomány szerint (Jeles napok) február 19. ZSUZSÁNNA napja:
Elviszi a havat, megszólaltatja a pacsirtákat.