- -
A Szotyorka-sztori: egy papagáj megmentése
Időnk sem engedi, s nem is vagyunk hívei a kézzel nevelésnek. Ám vannak kivételes esetek, amikor nem dönthetünk másképp.

2006. nyarán sápadtfejű rozella (Platycercus adscitus) párunk fiókákat nevelt. A szomszédos röpdében egy pár szenegáli papagáj lakott. A fiókák szépen fejlődtek, amire a szülők által elfogyasztott eleség mennyiségéből is következtettünk. Egyik nap férjemmel azt tapasztaltuk, hogy a három majdnem teljesen kitollasodott fióka véresen kucorog a földön. Először a szülőket gyanúsítottuk, féltünk, hogy megelégelték a fiókák gondozását és kitessékelték őket a fészekből. Kisvártatva azonban észrevettük, hogy szenegáli párunk szó szerint vadászik az ügyetlen fiókákra. Azonnal eltávolítottuk a szomszédokat, és reménykedtünk, hogy a sápadtfejű rozella pár tovább gondozza fiókáit. A két erősebb fiókával nem is volt gond, de a harmadik csak kuporgott a röpde alján, és nem kért enni. Kivettem, de nem sok esélyét láttam, hogy megmarad. Hiába volt nyár, egy legyengült és meggyötört fiókának az életben tartásához melegre van szükség, ezért lámpával is melegítettem.

A Szotyorka-sztori: egy papagáj megmentése

Fecskendő segítségével, langyos eleséggel kezdtem el táplálni. Ez főként főtt tojásból, forralt vízből, almából, pici kekszporból és ásványi kiegészítőből állt. Madarunk kezdetben minden maradék erejét arra fordította, hogy minél jobban összeszorítsa csőrét... Minden etetés közelharcba torkollott. A kismadár állandóan hátracsapott fejjel üldögélt a kosárban, és esze ágában sem volt ennivalót kérni. Majdnem egy hét telt el, mire egy kicsit erőre kapott, és a megfelelő hőmérsékletű eledelt hajlandó volt erőszak nélkül lenyelni, viszont ha hidegebb volt a felkínált tápszer, azt kirázta csőréből.

Eleinte igyekeztünk naponta 3-5 alkalommal etetni, és eledelébe akkor már hántolt kölesport tettem, valamint almaecetet, felváltva laktifermmel (multivitamin és probiotikum, kiegészítő).
A napok múltak és Szotyorka szépen fejlődött, egyszer-egyszer már hangját is hallatta, sőt felült a kosár szélére is. Nagy örömömre önmagától fedezte fel, hogy a kosárra erősített fürtös köles ennivaló, amit akár nélkülem is fogyaszthat.

Testvéreit szülei eközben gondosan felnevelték. Szotyorka egy héttel később tanult meg magkeveréket enni, de amikor már a röpdében összekerültek, hamar túlnőtt rajtuk.

A Szotyorka-sztori: egy papagáj megmentése
Teljesen nem szelídült meg, mivel a sok más papagáj és egyéb madár ellátása, munkahely és egyéb teendők miatt pusztán csak annyit tudtam foglalkozni vele, hogy megetettem (bár az sem volt kevés idő). Mégis bizalmas volt az emberekhez. Megkapva eleségüket, testvérei nem mertek jelenlétünkben leszállni táljukhoz, de Szotyorka nem zavartatta magát, azonnal válogatni kezdett a magvak között, így mindig ő jutott először a legjobb falatokhoz.

További információ:
www.madarkert.fw.hu

A cikk megjelent a Társállat Magazinban

értékelés