-
Bolti Eladó Pénztáros Állás
-
Tejelő szarvasmarha telep- telepi munkás
-
Gondozó
-
Óvodapedagógus
-
Reptéri adminisztrátor és rakodó
-
Gépjárművezető ('B+E' / 'C+E') munkatárs
-
Műszaki ügyintéző
-
Targoncavezető (CE) targoncával
2024. 10. 08
-
Pénzforgalmi Munkatárs | Részmunkaidő (4 Óra) | 1075 Budapest, Károly Körút 25.
2024. 10. 11
-
Portugál nyelvű ügyfélszolgálati munkatárs
2024. 10. 12
-
Őszi diákmunka regisztráció
2024. 10. 12
-
Holland nyelvű ügyfélszolgálati munkatárs
2024. 10. 12
-
Facility Engineer - Nyírbátor
2024. 10. 12
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
A világ számos táján előfordulnak, viszont inkább szárazabb élőhelyeken lelhetők fel, nem úgy mint a vele rokonságban álló kócsagok, kanalasgémek és ibiszek; emellett hiányzik róluk egy tollréteg, amelyet ezek a fajok halnyálka eltávolítására használnak. Mivel a gólyáknak nincs madárhangjuk. A fészken belül a gólyák csőrük csattogtatásával kommunikálnak. Sok gólyafaj vándormadár. A legtöbbjük békával, hallal, rovarokkal, gilisztákkal és apróbb madarakkal vagy emlősökkel táplálkozik. Tizenkilenc gólyafaj ismert, melyeket hat nembe soroltak be.
A gólyák gyakran lebegő vagy csúszó repülést alkalmaznak, mely sok energiát megtakarít. A lebegő repüléshez termikus légáramlatra van szükség. Ottomar Anschütsz híres 1884-es képalbuma a gólyákról inspirálta Otto Lilienthal kísérleti sárkányrepólő terveit a XIX. század végén. A gólyák nehéz testsúllyal és nagy fessztávolsággal rendelkeznek: az afrikai marabu szárny fessztávolsága 3.2 m, csatlakozva az andoki kondorhoz, mely világ legszélesebb fessztávolságával rendelkező szárazföldi madarai közé tartozik.
A gólyafészkek gyakran nagy méretűek és több éven keresztül is használhatják. Néhányuk akár 2 m széles és akár 3 m mély is lehet. Egykor úgy tudták, hogy a gólyák egynejűek, viszont ez a kijelentés csak részlegesen igaz. Vándorlás után a gólyák párt cserélhetnek, s tovább vándorolhatnak nélküle. Körülbelül ugyanannyira kötődnek a fészkükhöz, mint párjukhoz. A gólyák mérete, sorozatos monogámiája és megrakott fészkükhöz való hűsége nagyban hozzájárul mitológiai és kulturális szerepükhöz.
Rendszerezés
A molekuláris biológiával kapcsolatos kutatási tehnikák fejlődését követően a késő 20-ik században rengeteg új információ került felszínre, főleg a DNS-DNS keresztezést illetően. Legtöbbjük arra utalt, hogy számos madár, habár teljesen különböznek egymástól, mégis közelebbi kapcsolatban állnak egymással mint azt eddig gondoltuk. Következésképpen a radikális és befolyásos Sibley-Ahlquist madárrendszertan rengeteg gólyaalakúval bővült, több családot hozzáadva több családot, beleértve a pingvineket, búváralakúakat, vöcsökféléket, viharmadár-alakúakat, lilealakúakat (gázlómadarak, sirályok, csérfélék és alkák), gödényalakúakat (pelikánok, kormoránok, szulák és társaik), valamint a sólyomalakúakat (nappali ragadozó madarak). A flamingó család, flamingófélék, kapcsolatban áll a gólyafélékkel, valamint gyakran közéjük sorolják be. Mindemellett, morfológiai bizonyítékok azt mutatják, hogy a hagyományos gólyafélék listáját bővítés helyett inkább két ágra kellene osztani, jóllehet néhány rendhagyó gólyaféle még belefér a két ágba.
Az újvilági keselyűfélék pontos renszerezési elhelyezése még mindig tisztázatlan marad. Habár az Újvilági és Óvilági keselyűféléknek hasonló a megjelenése és ökológiai szerepe, mégis különböző elődöktől származnak, a világ különböző tájairól, valamint nem állnak közelebbi kapcsolatban egymással. Hogy mennyire is különbözik egymástól a két család, még mindig vita témája, hiszen néhány korábbi szakértő azt állította, hogy az Újvilági keselyűfélék a gólyafélékhez tartoznak. Napjaink szakértői viszont továbbra is azon átfogó álláspont mellet maradnak, miszerint ezek az Óvilági keselyűfélékkel együtt a sólyomalakúakhoz tartoznak, vagy pedig külön kategóriába sorolják be, melynek neve, kondorkeseselyű-alakúak. A Dél-Amerikai osztályozási bizottság a gólyafélék helyett az Incertatae sedis (bizonytalan helyzetűek) csoportjába sorolta be, viszont megjegyezték, hogy átsorolhatók a sólyomalakúakhoz vagy kondorkeseselyű-alakúakhoz.
Néhány hivatalos testület szinte teljesen átvette az előterjesztett Sibley-Ahlquist madárrenszertant, azonban világszerte egy sokkal egyszerűbb megközelítés kezdi lekörözni a hagyományos csoportosítást. Ez újabb bizonyítékok felszínre kerülésekor átsorolás helyett inkább módisít. Az alábbi családok szerinti listázás a kozervatívabb megközelítést alkalmazza. A madár rendszertan az elmúlt néhány évben folyamatos mozgásban volt, így indokolt az az elvárás, miszerint a különböző osztályozások közötti hatalmas különbségek fokozatosan oldódnak majd, ahogy egyre több bizonyítékra derül fény.
Nemrégiben egy DNS-tanulmány felfedte, hogy a gémfélék, papucscsőrűmadár-félék, gogófélék és az ibiszfélék mind a gödényalakúak rendjébe tartoznak. Következésképpen már csak a gólyafélék maradnak. A vízimadarak legtöbb családjától eltérően, melyek az oligocén idején terjedtek el, a gólyák látszólag a paleogén idején keletkeztek, talán 40-50 millió évvel ezelőtt.
Habár egyes gólyák igen veszélyeztetettek, nem tudunk olyan fajról vagy alfajról, ameéy kihalt volna a történelem során. A Réunion szigetén talált gólyacsont valószínüleg egy másik madáré lehetett, melyet a korai telepesek ételként vittek oda. Nincs feljegyzés arról, hogy a Mascharenas-szigetcsoporton valaha is éltek volna gólyák.
Élő gólyák
Nem: Mycteria
- Szumátrai tantalusz, Mycteria cinerea
- Rózsás tantalusz, Mycteria ibis
- Hindu gólya, Mycteria leucocephala
- Erdei gólya, Mycteria americana
Nem Anastomus
- Ázsiai tátogató gólya, Anastomus oscitans
- Afrikai tátogató gólya, Anastomus lamelligerus
Nem: Ciconia
- Abdim-gólya, Ciconia abdimii
- Gyapjanyakú-gólya, Ciconia episcopus
- Pápaszemes gólya, Ciconia stormi
- Maguari gólya, Ciconia maguari
- Feketecsőrű gólya, Ciconia boyciana (előző nevén C. ciconia)
- Fehér gólya, Ciconia ciconia
- Fekete gólya, Ciconia nigra
Nem Ephippiorhynchus
- Feketenyakú gólya, Ephippiorhynchus asiaticus
- Nyerges gólya, Ephippiorhynchus senegalensis
Nem Jabiru
- Jabiru, Jabiru mycteria
Nem Leptoptilos
- Indiai marabu, Leptoptilos javanicus
- Sárgafejű marabu, Leptoptilos dubius
- Afrikai marabu, Leptoptilos crumeniferus
Gólya kövületek
- Nem Palaeoephippiorhynchus (fosszília: korai Oligocén, Fayyum, Egyiptom)
- Nem Grallavis (fosszília: korai Miocén, Saint-Gérand-le-Puy, Franciaország, és Djebel Zelten, Líbia) – lehetséges, hogy ugyanaz, mint Prociconia
- Nem Ciconiidae (fosszília: késő Miocén, Paraná, Argentina)
- Nem Ciconiidae (fosszília: Miocén, Buenos Aires, Argentina)
- Nem Prociconia (fosszília: késő Pleisztocén, Brazília) – lehetséges, hogy a modenr Jabiru vagy Ciconia nemhez tartozik
- Nem Pelargosteon (fosszília: korai Pleisztocén Románia)
- Nem Ciconiidae – előzőleg Aquilavus/Cygnus bilinicus (fosszília: korai Miocén, Bresztovány, Csehország)
- Nem Leptoptilos - előzőleg L. siwalicensis (fosszília: késő Miocén? – késő Pliocén, Siwalik, India)
- Nem Ciconiidae (fosszília: késő Pleisztocén, San Josecito barlang, Mexico)
Az Eociconia fosszíliát (közép Eocén, Kína), valamint a Ciconiopsis-t (korai Oligocén, Patagónia, Argentina) gyakran ugyanebbe a családba sorolják. Egy "ciconiiform" fosszília darab a Touro Passo formációbol, melyet Arroio Touro Passo-nál találtak (Rio Grande do Sul, Brazília), feltehetőleg egy élő erdei gólya (M. americana ) része; körülbelül a kései Pleisztocén korból származik, néhány 10.000 évvel ezelőttről.