A siketfajd (Tetrao urogallus)

Skóciában egyszer már szükség volt a madár újratelepítésére, de az utóbbi években a siketfajd populáció ismét drasztikusan lecsökkent. A madarak védelmére vonatkozó intézkedéseket nemrég hozták meg.

A siketfajd, amely egykoron egész Európa és Ázsia fenyőerdeiben elterjedt madár volt, a legnagyobb szárnyasvad Nagy-Britanniában. A madarat mérete miatt egykor „az erdő lovának” nevezték. A folyamatos vadászat következményeként a tizennyolcadik században Skóciában a siketfajd kihalt. Ötven évvel később a madarat sikerült visszatelepíteni, de mára ismét a kihalás veszélye fenyegeti.

A siketfajd (tudományos nevén Tetrao urogallus) a fácánfélék családjába tartozik. A madár leginkább hatalmas méretéről ismert (kb. akkora, mint egy kisméretű pulyka), a kakas akár a 86 cm magasságot is elérheti, 125 centiméteres szárnyfesztávolsággal, a súlya pedig kb. 4 kg. A tojók ennél sokkal kisebbek. A kakasok színe szürkésfekete, a tojóké vöröses barna.

A siketfajd igen elterjedt madárfaj, leginkább Észak- és Közép-Európa, valamint Észak-Ázsia és Szibéria fenyőerdeiben fordul elő. Leginkább a fenyőerdőket kedveli, ahol magvakkal és erdei gyümölccsel, mint például áfonyával táplálkozik, de, ha a körülmények kedvezőek, az ültetvényeken is előfordul. Előfordulhat, hogy a madár kedvezőtlenebb körülmények között is megél, ez azonban kihat a szaporodására.

A siketfajd a földön, gyakran a fák tövében fészkel, a tojó általában 5-8 tojást rak le. A kakas nagyon agresszív és megvédi a területét- akár nagytestű emlősöket, sőt az embert is megtámadhatja, ha úgy érzi, hogy veszélyben van. Tavasszal a hímek a dürgés idején összegyűlnek és farktollaikat mutogatják, közben különböző érdekes hangokat adnak ki.

A veszélyeztetett siketfajd

A siketfajdot számtalan veszély fenyegeti. A brit szigeteken egykor őshonosnak számító madárfajt a tizennyolcadik században teljesen kiirtották. Az utolsó pár siketfajdot állítólag Aberdeenshire-ban ejtették el 1785-ben. Számos sikertelen újratelepítési kísérlet után, 1837-ben harminckét madarat szállítottak Svédországból Skóciába. Az újratelepítés ezúttal sikeres volt, a siketfajd pedig ismét elterjedt Skócia tűlevelű erdeiben, különösen a Füstkvarc-hegység területén.

Az utóbbi években azonban a siketfajdok száma ismét drasztikusan lecsökkent (a madár a brit szigeteken csak Skócia területén fordul elő). A becslések szerint, míg a hetvenes években több mint 20 000 pár élt Skócia területén, húsz évvel később már csak 2,200 maradt. A legújabb (2003-as) felmérések szerint Skóciában már kevesebb mint 1000 madár él.

Ez egy nagyon komoly probléma. 2003-ban a siketfajdot a legrohamosabban pusztuló madárfajjá nyilvánították az Egyesült Királyságban, és a legutóbbi felmérések szerint, ha a pusztulása továbbra is ilyen mértékben halad, 2015-re a madár teljesen kipusztul. 2009 decemberében a siketfajdot Aberdeenshre-ben kihaltnak nyilvánították. Sajnos a probléma nemcsak a skót siketfajd populációt érinti: a madarak száma Európa- és Ázsia szerte drasztikusan csökken.

A siketfajd populáció csökkenésének okai

Számtalan madarat pusztították el sportvadászat során, annak ellenére, hogy a madár húsa csípős ízű és a legtöbben nem szeretik. A madarak számát az is megtizedelte, hogy kártevőként is gyakran vadásszák. Szerencsre, a madarakat mára már törvény védi, a számuk azonban még mindig csökkenőben van. Ennek több oka is lehet:

A ragadozók: mint a többi ragadozó madárnak, különösen azoknak, amelyek a földön fészkelnek, a siketfajdnak is számtalan ellensége van, például a róka, vadmacska és a varjak, amelyek kilopják a fészekből a tojásokat.
Az időjárás: az esős nyarakat kevés fióka éli túl.
A drótkerítések: a súlyos, nagytestű madarak gyakran elpusztulnak, ha repüléskor hálóba ütköznek.
Az ember, mint zavaró tényező

A legsúlyosabb azonban az élőhelyek elvesztése. A siketfajd a fenyvesekbe él, és Skóciában a madarak létszámának csökkenése szoros kapcsolatban áll a fenyőerdők kivágásával, főleg Kaledónia területén, ahol már kevesebb, mint 30 000 holdnyi erdőterület maradt. A siketfajd elég igényes madár, ami a környezetét illeti: a nem túl sűrű fenyőerdőket kedveli. Angliában az ilyen erők egyre rohamosabban pusztulnak.

Visszafordítható-e a folyamat?

A siketfajdot az angol „Biodiverzitásért” nevű törvénytervezet értelmében védett madárrá nyilvánították és megpróbálják a madarak számát növeli, ezáltal visszafordítani a folyamatot. Az olyan szervezetek, mint a Királyi Madárvédő Egyesület, a Skót Nemzeti Örökség program és az Erdészeti Hivatal 2002-ben megpályázott egy kutatási programot, amely révén Uniós alapokból megpróbálják megvédeni is növelni a Skóciában élő siketfajd populáció létszámát.

Mivel a legnagyobb veszélyt az élőhelyek elpusztítása jelenti, a program elsősorban az élőhelyek megőrzését célozza meg, valamint a siketfajdok kihalásának további okait vizsgálja. Számos környezetvédelmi intézkedést hoztak, különösen a Füstkvarc-hegységben, ahol rezervátumokat is kialakítottak a madarak számára.

A környezetvédelmi intézkedések közül a legfontosabbak:
A sűrű fenyőerdők ritkítása, úgy, hogy elegendő fenyőfa maradjon.
A fontosabb helyeken a szarvasoknak felállított drótháló-kerítések eltávolítása.

Mivel a siketfajdok száma világszerte rohamosan csökken, és a madarak csak bizonyos körülmények között élnek meg a fiókák pedig nem bírják a szélsőséges időjárást, a siketfajd valószínűleg már sosem lesz annyira elterjedt, mint régen volt. Egy kis szerencsével azonban a hanyatlás megállítható, és a turisták, főként azok, akik a Füstkvarc-hegységbe látogatnak, talán még természetes környezetében láthatják ez a csodálatos madarat.