Keltetés a kisgazdaságban

Kisgazdaságot említettem a címben, vagyis elsősorban az asztali gépek használatával kapcsolatos  tapasztalatainkat írom le, de ezek általános érvényűek a keltetés során. A cikk végén némi összehasonlítást teszek két itthon elterjedt kisgép között, illetve leírom, mi milyen megoldást találtunk a hiányosságok kivédésére.

Első keltetőgépünk, több, mint 20 éve az a hungarocell kotlós volt, ami minden kezdetlegessége ellenére a mai napig legmegbízhatóbb terméke volt a tárnoki cégnek. Valóban, mint egy igazi kotlós, alulról nedvesítve, fölülről melegítve, egy viszonylag jó szigetelést biztosítva, igen hosszú ideig szolgálta gazdáit.

Az állomány növekedésével tettünk egy próbát a házilag készült hűtőszekrényből átalakított géppel, majd később  nagyobb megrendelést próbáltunk kielégíteni 400 tojásos, félautomata osztrák gyártmányú
keltetőgéppel. Találkoztunk bútorlapból készült ügyes megoldásokat alkalmazó, de nehezen tisztítható és nem túl időtálló keltetővel és voltlehetőségünk az un. nagy márkák közül is néhánnyal megismerkedni. De, leghosszabb ideig a nikecell burkolatú asztali keltetőgépeket használtuk, mivel még egy viszonylag nagy fajgazdagságú, de relatíve kis egyedszámú állománynál is igen praktikusabb eszközök. A burkolatot 1-2 évente kicseréltük a vezérlést kalibráltattuk a gyártóval, bár ezzel kapcsolatban többször merültek fel problémák.

Kezdjük az alapoknál

Amire a mesterséges keltetéshez szükség van, az elsősorban egy gépi egység, ami megbízhatóan tartja a beállított hőmérsékletet a legkisebb elmozdulási tartományban, olyan szekrényben, ami eléggé szigetelt ahhoz, hogy a keltetőterem léghőmérsékletében a lehető leggazdaságosabban biztosítja a beállított hőfok megtartását. Legyen megoldott a kellő párásítás és a szellőztetés is. Valamint ne feledkezzünk el a tojások forgatásáról sem.

A keltetés további eszközei az un. mesterhőmérő ("L" alakú, higanyos), tojáslámpázó, ami akár lehet egy egyszerű fadoboz is pár cm-es lyukkal, benne 40-60W-os infraégővel és a páratartalom mérő, amiből igazán
megbízható, a kistermelő számára megfizethető áron nincs a hazai piacon, legalábbis tapasztalataink ezt mutatják.

Mikor kiválasztjuk a keltetőgépet, az alábbi szempontokat vegyük figyelembe.

Szekrényes keltetőgépnél, különösen az olcsóbb kategóriában szinte kizárt, hogy az egymás felett lévő tálcákon megegyező hőmérsékletet kapjunk. Persze itt is van tűréshatár, különösen, ha figyelembe vesszük,hogy már az ókori egyiptomiak is készítettek keltetőgépeket. A téglapiramisok aljában elhelyezett zöld növényi részek öngyulladásos folyamata biztosította a szükséges egyenletes meleget. Ennél a technológiánál bizony nem 1-2 tizedfok volt az egyes tojások környezetében lévő hőkülönbség, de sok odafigyeléssel igen jó kelési eredményeket tudtak elérni. Mert a gépi hiányosságok humánerővel valamelyest korrigálhatók. Szekrényes keltetőgépek esetén ezt jelenti a tálcák, tojások helyének folyamatos változtatása, a tálcák ki-be forgatása.

A kidolgozottabb gépek befúvó, szellőztető nyílásokkal korrigálják a meleg levegő alaptulajdonságát, miszerint az felfelé igyekszik.

Több, tálcás gépnél a gyártó nemes egyszerűséggel kinevezi az alsó tálcát bújtatónak, így már elfogadható, hogy legalább 1 fokkal alacsonyabb ott a hőmérséklet, mint feljebb. Ezeknél viszont a páratartalom beállítása, a szellőztetés megoldása jelentősebb költséget okoz a vételárban.

Gazdaságosabb külön gépet használni a keltetésre és a bújtatásra. De, leggazdaságosabb a kis asztaligépekből többet beszerezni.

Ahol hozzávetőleg 2 hét alatt nem gyűlik össze több tenyésztojás 100-150 darabnál, nem nagy értékű ritkaságokat keltetnek, ott nem érdemes sok száz, esetleg több ezer eurós gépeket megvenni. Egyrészt a
kihasználatlanság miatt, mivel a 3. héten tárolt tojások már egyre jelentősebb mértékben veszítenek a keltethetőségükből, másrészt egyetlen gép sem működhet 100% megbízhatósággal. Meghibásodás a legmodernebb gépeknél is előfordul, a használatban eltelt idővel arányban romlik a teljesítmény, a beépített ellenőrző műszerek egyre inkább pontatlanok, "megbolondulhat" a vezérlés.

Madárparkunkban egyidejűleg 3-5 kis teljesítményű keltetőt használunk, melyek közül 2-4 gép működik az előkeltetéstől a bújtatásig és legalább egy tartalék meghibásodás esetére, szükség esetén bújtatásra. Az idei év több, mint kellemetlen tapasztalatai miatt alaposabban átgondoltuk a keltetéssel kapcsolatos kérdéseket. Az "átgondolás" végeredménye, nem milliós értékű gépberuházás, hanem egy olyan készülék kifejlesztése lett, ami két csirke áráért hosszútávra megoldja az alapproblémákat.

Párásítás

Az asztali gépek párásítása egyszerűen a tojások alatti víztartályokkal működik. A tyúkalkatúak keltetésénél az első héten szinte nincs szükség ezek feltöltésére a tojások vízvesztesége miatt. A páratartalom beállítása 50-55% körüli, de ha megnézzük a műszereket esős-párás időben, a levegő külső páratartalma pillanatok alatt több 10%-ot is emelkedhet. Ha az ilyen időjárás napokig is eltart, érdemes a víztartályokban csökkenteni a víz mennyiségét. A páratartalom helyes beállításának legnagyobb szerepe a légkamra kialakulásában van, a legkisebb tömegveszteség a keltetés alatt több, mint 10%. A magas páratartalomra utalhat, ha sok kikelt csirkénél nem húzódik vissza a szik.

Szellőztetés, hűtés

A tojások szellőztetésének sokan nem tulajdonítanak a jelentőséget, pedig különösen a keltetés középidejétől már egy olyan élőlény várja a kelést, melynek életfunkcióihoz kell a friss levegő a felszabadult gázok cseréje
érdekében, valamint az ideiglenesen csökkenő hőmérséklet a keletkező önhő elvezetése céljából.

A szellőztetés hiánya mellett a leggyakrabban jelentkező hiba a túlhűtés, ami a csirkék pusztulásával járhat. Megjegyzem, ennél nagyobb elhullást okozhat, ha a hőmérséklet 2-3 fokkal több, akár csak pár órán keresztül
is, mint a keltetéshez szükséges.

Ahol nem automata hűtésű a keltető, vagyis a hazánkban használt gépek túlnyomó többségénél, ott állandóan jelentkező probléma, hogy feledékenység miatt nyitva marad a keltető ajtaja, teteje. Pár éve nálunk is előfordult hogy egész éjszakára nyitva felejtettem a keltetőt, igen nagy értékű tojások felett. Felhívtam egy profi fácántenyésztőt, mire számíthatok, érdemes-e tovább keltetni. Valamelyest megnyugtatott, hogy biztosan lesz egészségesen kikelő csirke.

Egy hónappal később ő hívott vissza, kérdezvén - milyen eredménnyel keltek a csibék. Megnyugodott, mikor több, mint 65%-os kelésről számoltam be. Merthogy neki is "sikerült" 12 óra hűtést beiktatnia.

Forgatás

Ere a műveletre azért van szükség, hogy megakadályozzuk az embrió feltapadását a héjhártyára. Természetes keltetés során a tyúk már a tojásgyűjtés időszakában is forgat, ami a tárolás során elkerülhető, hogy
a tojásokat a hegyes végükkel felfelé, esetleg ennek 180 fokos kombinációjával tároljuk.

Az automata keltetőgépek többségénél két óránként oldalirányban 90fokos elfordítás történik. Hagyományos elhelyezéssel, kéziforgatással elegendő naponta kétszer megfordítani a tojásokat.

Úgy vélem, ennyi időt szükséges a keltetendő tojásokkal foglalkozni, ilyenkor történik meg a hűtés, a keltetési idő alatt legalább két alkalommal a lámpázás. Az esetlegesen elhalt embrió ilyenkor akár szaglás alapján is kiszűrhető és a tojás súlyából is következtethetünk a problémára.

Ezért sem vagyok híve néhány száz tojás automata forgatásának, ami ráadásul újabb meghibásodási veszélyeket is jelent, mint néhány barátunk beszámolójából kiderült. A legolcsóbb gépek "félautomata" megoldása több időt vesz el a tenyésztőtől, mint a kéziforgatás, hiszen itt kétóránként be kell menni a keltetőhelyiségbe, átfordítani a tálcákat mozgató karokat. Tojásbölcsők nélkül több tojást is lehet egyidejűleg behelyezni egy gépbe.

Hőmérséklet

Az egészséges embriófejlődéshez az egyik legfontosabb kitétel a megfelelő hőmérséklet, melynek beállítása, madarak esetében az adott faj testhőmérsékletének megfelelően történik. Ez futómadarak esetén alacsonyabb, míg tyúkalkatúaknál 38C fok körüli hőmérsékletet jelent.

Optimális esetben a baromfikeltetés 21 napja alatt, az első kilenc napban 37.8C, 10-18 nap alatt 37.5C, az utolsó három nap, vagyis a bújtatás alatt 37.2C fok a tojás középpontján mért hőmérséklet. Ez annyit jelent, hogy a mesterhőmérővel, a gép szondájával mért hőmérséklet a tojás felső pontja környékéről mér adatot, így ez legalább 0,2C fokkal magasabb legyen.

Az olcsóbb kategóriájú gépek hőmérői eleve pontatlanok, így szükséges a külső hőmérő használata, de precízebb megoldások esetén sem kerülhetjük el a kalibrálásokat, hiszen akár egyetlen szezon alatt is több tized fokkal eltérhet a kijelzett hőmérséklet az eredetileg beállítottól. Az alacsonyabb hőmérséklet leginkább a kelési idő elhúzódásával jár, a magasabb ezt meggyorsítja, de utóbbi 4-5C fok eltérés esetén már pár óra
elteltével is letális lehet az összes embrióra, míg az alacsonyabbat sokkal jobban tolerálják.

Összességében nem túl bonyolult dolog, akár egy háztáji keltetőgép elkészítése sem, hiszen a szükséges összetevők szinte bármelyik nagyobb elektronikai boltban beszerezhetők, interneten megrendelhetők. Sokkal nagyobb kihívás a keltetőgépek működésének folyamatos ellenőrzése, hiszen az emberi hiba mellett ezek meghibásodása okozza a legnagyobb veszteségeket.

Januárban az RTL Klub híradó műsorának végén még Szellő István úgy kommentálta a nálunk forgatott kisfilmet, hogy Ráczéknál hungarocell kotlós vigyázza az emutojásokat. Egy hónappal később a kotlós rossz szülőnek bizonyulva elpusztította a rábízott embriók nagy részét. A potméteres gépekkel ellentétben, a processzorvezérlésű modernebb technikánál nem lehetett észrevenni, hogy alkalmanként szélsőségesebb
tartományba mozdult el a hőmérséklet, csak véletlenül vettük észre, hogy nagy a baj.

A keltetőhelyiségbe érve a nejem szólalt meg, hogy 34C fok van a gépen, mikor ránéztem a hőfok elindult felfelé egészen a megfelelő tartományig. Mivel a gyártó ilyenkor garanciát csak a gép javítására vállal, az okozott kárra nem, rákérdeztem milyen megoldást javasol a hasonló problémák elkerülésére. Azt válaszolta - minek vettem ilyen olcsó gépet. Amikor megkérdeztem milyen gépük van, amelyik nem ezzel a vezérléssel működik, már nem jött több válasz. Arról nem beszélve, hogy elég nagy betűkkel hirdetik, hogy emukeltetésre alkalmas. Miként azt is, hogy 10-30C fok közti teremhőmérsékleten használható. Mivel a tavaszi időszakban még két régebbi gépünk működése vált megbízhatatlanná, felkerestem a hazai keltetőgépek forgalmazóját, aki azt mondta, hogy az első meghibásodott gépünk azért nem működött megfelelően, mert alacsony volt a teremhőmérséklet (14-15C). Elkövettem azt a hibát, hogy szobahőmérsékleten történő üres tesztelés után nem néhány olcsó tojással próbáltam újra, hanem több százezer forint értékű egzotikus fácántojással. A látszólag jól működő gépből 130 magos tojásból 100 befulladt csirke a kelés előtt. Úgyhogy egy 120 euró értékű keltető, még tojásértéken is a vételárának legalább tízszeresébe került. A találgatásokat megelőzendő, mindehhez hozzá kell tennem, hogy állományunkban az átlagos hazai tenyészetekkel ellentétben rendszeres bakteriológiai és más kórokozókat kiszűrő ellenőrzés történik egy szentesi állatorvosi team és labor segítségével.

Mivel a tavasz közepére jelentősen megcsappant a hadra fogható gépeink száma, megkerestem egy szegedi elektronikai kisgépgyártó céget, egy olyan keltetőgép legyártása céljából, ami megbízhatóan, de legalábbis ellenőrizhetően működik. Közben egyéb üzleti ügyben megkeresett egy romániai termékeket forgalmazó monori cég tulajdonosa. A korrektnek tűnő vecsési vállalkozótól vettünk néhány gépet, illetve volt, amit ő ajánlott fel tesztelés céljára.

Több keltetést végeztünk a gépeivel, egyidejűleg és összehasonlítva a legismertebb hazai termék által hozott eredményekkel. Az első "vegyes" tojásokkal folytatott összehasonlítás eredményeként a román keltető 75%-os eredményt hozott a magos tojásokból, míg a hungarocell 78%-ot. Árnyalja a képet, hogy utóbbinál több csirkét ki kellett segíteni a héjból, többnek szétcsúszott a lába és 10% feletti volt az elhullás 1-3 napon belül. Az általában lenézett műanyagkotlós után nem volt selejt csibe, sem elhullás.

A nyári kánikulában egyik gép sem teljesített fényesen, ami leginkább a szellőztetési lehetőségének hiányának tudható be. miatt

A részletes eredményhirdetés helyett inkább összefoglalom a tapasztaltakat.

A hungarocell kotlós jobban tartja a meleget, szabályozhatóbb a páratartalom, de működés közben szélsőségesebb ingadozást tapasztaltunk, míg a műanyagházas gép érzékenyebb a külső hőmérsékletre, így pár fokos teremhőmérséklet változás mellett is szükséges a potméter utánállítása. A
digitális kijelző által mutatott hőmérséklet valóságostól való eltérése a magyar termék esetén korrigálható, a románnál nem, de mindkettőnél mindenképp fontos a mesterhőmérő alkalmazása. A nagy ventilátoros műanyag gép belsejében egyenletesebb a hőmérséklet, de arányaiban a hasonló magasságokban mért hőkülönbség nagyobb, vagyis nagyobb az energiafelhasználás, mindemellett 40%-al kisebb a befogadókapacitás.

Mondjuk a vételára is fele a hungarocellnek. A magyar gép vezérlése egyértelműen kidolgozottabb, de ez nagyobb meghibásodási lehetőséget is jelent.

Összességében mindkét gép alkalmas a háztáji gazdaságban, hobbigyűjteményekben jelentkező igények kielégítésére, vételáruk lényegesen alacsonyabb a hasonló paraméterekkel rendelkező nyugat-európai gépekhez képest. Viszont tudomásul kell venni, hogy aki évente nem csak 1-2 keltetésre használja gépeit, annak pár éven belül felújításokkal, új gép vásárlásával kell számolnia.

Azzal, hogy tudjuk, odafigyeléssel, némi plusz munkával egyenértékű keltetőeszközünk lehet a több ezer eurós gépekkel szemben, számításba kell vennünk gépeink nem 100%-os mértékben megbízhatóak, még nem oldottuk meg a problémákat, amik a legtöbb kiesést okozták.

A szegedi cég időközben a várt keltetőgép elkészítése előtt előrukkolt egy "melléktermékkel", aminek kezdetleges verzióját kínálták fel, amíg el nem készül egy új gép. A keltetőőr, vagy, ahogy a gyártó elnevezte, a tojásőr orvostechnikai hőmérőszondákkal lett felszerelve, 1-6 keltetőgép, vagy akár egy gép hat különböző pontjának egyidejű működését figyeli, 0,06C fokos pontossággal. A digitális kijelzés tájékoztat többek közt az aktuális hőmérsékletről, a beállított tartományon túli eltérést rádiófrekvencián jelzi a lakásban
elhelyezett készüléknek, mely a hibás keltető sorszámát kiírva, sípoló hanggal figyelmeztet a problémára. Beépített akkumulátorainak köszönhetően jó hasznát vettük nyári vihar alatti másfél órás áramkiesés alatt is, bár a keltetőgép megszakítás nélküli üzemeltetéshez kellett egy inverter és egy jármű akkumulátor, de egy kisebb áramfejlesztővel is működtethető néhány keltetőgép.

Időközben elkészült a fejlettebb változat, ahol akár 24 órára is visszakereshető a gép naplójában pár másodpercenként mért és tárolt hőfok.

Telefonos hibaüzenet, páramérés és még sok egyéb extra szolgáltatás mellett tud egy igen hasznos funkciót - a keltető kinyitásától számított, alapból 30 perces beállítás után jelez, ha a tető nem lett visszatéve,
ajtó nem lett becsukva. Vagyis nekünk, örökké rohanó átlagmadarászok számára akkor is visszahozza a két, napos emucsibe értékét képviselő vételárát, ha maga a keltetőgép el sem romlik, mindemellett igen erős
biztonságérzetet ad.

Ezzel a kiegészítő készülékkel már nem szükséges és sürgető a drága keltetőgépek megvásárlására kuporgatnunk, bár érdeklődve várjuk, milyen inkubátorral áll elő a gyártó, melynek tesztelését remélhetőleg mi végezhetjük.

A keltetőőrre azért hívtam fel részletesebb a figyelmet, mert hasonló biztonsági berendezéssel még a csillagászati vételárú gépek sem rendelkeznek és sok bosszúságtól megkímélheti a hobbimadarászt és a
nagyüzemi felhasználót egyaránt.

A keltetéssel kapcsolatos tudnivalókról persze igen sokat lehetne írni, de írásomat újságcikknek szántam nem novellának, viszont szívesen megosztjuk tapasztalatainkat azzal, aki megkeresi madárparkunk munkatársait a honlapunkon megtalálható elérhetőségek valamelyikén.

Bővebb infó: www.madarkert.hu