Madár-etológia: amikor a jó papagájok rosszakká válnak

Papagájod megrágja a faburkolatot, a bútorokat, kora reggel hangoskodik, csípni kezd, pedig korábban nem volt vele semmi baj? Mi történhetett, hogy az addig jó madár teljesen megváltozott? Kinek a hibája, hogy a dolgok elkezdtek rosszul elsülni?

Ha a papagáj mindent megrágcsál

A fa rágása természetes viselkedés a papagájnál. Nem várható el a papagájoktól, hogy ne rágjanak. Ha a madár ezt csinálja, nem rossz, csupán papagájként viselkedik. Következésképpen, a rágcsálás csak az ember szemszögéből nézve probléma. A legegyszerűbb mód a lakásban található famunkák (és a bútorok, kárpitok, fontos papírok stb) megrágásának megelőzésére az a legjobb módszer, hogy nem hagyjuk a papagájnak, hogy kapcsolatba kerüljön ezekkel.

A farágás ösztönös viselkedési forma, ezért szerezzünk be a papagáj számára friss faágakat! Ezzel kielégíti rágcsálási igényét, és nem tesz kárt a lakásban. Vagyis ahelyett hogy arra törekednénk, hogy megváltoztassunk egy természetes viselkedési formát (ami egyaránt káros és lehetetlen), keressünk megoldásokat, hogy továbblépjünk a problémán!

Kora reggeli rikácsolás

A kora reggeli rikácsolásért, hangoskodásért a madártartók felelősek, nem pedig a madár. A madarak számára természetes, hogy reggel áriát adnak elő. Ornitológusok dokumentálták a "hajnali rikácsolás" nevű jelenséget, amelynek során számos madárfaj hangosan kikiáltja az új nap iránt érzett örömét. Ez jelentheti azt, hogy mindenkinek, aki papagájjal él együtt, le kell mondania a kései felkelésről az együttélés érdekében? Nem feltétlenül! Kijátszani egy nyilvánvaló ösztönt viszont csak alkalmanként és gondosan szabad. Ahelyett, hogy feladod kényelmes vasárnap reggeleidet, a madarat helyezd el egy elsötétített szobában, és reménykedj benne, hogy minél később észleli, hogy felkelt a nap!

A 9 éves Marti nevű jákópapagáj helyzete, aki ok nélkül csíp egy szomorú helyzete a fajok közötti égbekiáltó kommunikációs zavaroknak. Ez egy hibás felfogása annak, hogy bármilyen állat "ok nélkül" csinál valamit. Az "ok nélkül" helyett a szavakat újra kéne fogalmazni "amit az emberek ok nélkülinek fognak fel". Mivel minden állat valamilyen okból tesz valamit, létezik egy ésszerű magyarázat a jákópapagáj erőszakosságára. Az embernek kell megfejtenie, hogy mi az a negatív motiváció és ezt követően ki kell küszöbölnie.

Marti esetében, számos elemzést követően, a tulajdonosok rettenve vették tudomásul, hogy Marti agressziója teljesen előrelátható volt. Gyakran csípett, amikor valaki megpróbálja megcirógatni. A vizsgálatok segítségével kiderült, hogy számos lépés vezetett a jákópapagáj támadásához.

A csípés előtt, Marti megpróbált elillanni az őt cirógatni próbáló kéz elől. Ha nem tudott elmozdulni, vissza próbált fordulni és morogni amikor a kéz meg próbálta simogatni. Mivel az ember kitartott a cirógatási szándéka mellett, Marti szelíden de határozottan többszőr is eltolta magától a zavaró kezet. Ezután folyamodott a csípéshez és végül a vér fakasztáshoz.

Mikor ily módon van elemezve, a kép elég dramatikusan megváltozik. Ahelyett, hogy azt mondanánk hogy a jákópapagáj rosszindulatúan támad, az állattal szembesülünk aki egyszerűen csak udvariasan el próbál riasztani egy olyan bánásmódot, ami nem szerez örömet neki, csupán akkor folyamodik erőszakhoz amikor teljesen meghiúsul a többszörös próbálkozása arra, hogy udvarias kommunikációs módozatok révén adja az ember tudtára irtózását.

Ha a válaszod az, hogy a papagájnak akarnia kellene a cirógatást sajnálatos módon félreértesz valami nagyon alapvető tényt a papagájokkal és általánosan az állatokkal kapcsolatban. Az évek során számos állatfajjal foglalkoztam, úgy madarakkal mint emlősökkel, háziállatokkal és vadakkal és egy egyszerű következtetésre jutottam az állatok simogatásával kapcsolatban.

Egyszerűen fogalmazva, csupán egyetlen állat van ezen a bolygón amely látszólagosan elviseli a kényeztetést amikor az ember meg akarja cirógatni, ez az állat a kutya. (Mi a macska tulajdonosok tudjuk mi történik ha rá akarjuk erőszakolni magunkat a macskára, amikor nincs kedve a babusgatáshoz). És a papagáj nem egy "tollas kutya".

Marti tulajdonosai hozzáfűzik, hogy egy teljesen új fejlemény az, hogy Marti nem akar már simogatásban részesülni, tehát indokolt a megdöbbenésük a madár motivációit illetően. Elvégre ha élvezte a cirógatást, akkor most mért nem szereti?

Ez teljesen egy másik problémát vet fel. A valóság az, hogy a papagájok nagyon hosszú életű, intelligens madarak és az intelligencia és hosszú élet révén bekövetkezik a változási hajlam. Évekig az unokahúgom egyetlen egy féle gabonapelyhet reggelizett. Most már rá sem tud nézni a dobozra. Fiatalként imádtam összerakni műanyag modelleket, de azok a pici darabok most az őrületbe kergetnek.

Mi emberek általában sokat változunk az évek folyamán, ez történik a papagájokkal is. Marti elkezdett felnőni, ezt a fejlődést nem szabad összetéveszteni a hormonális változásokkal. Annak a folyamatnak a részeként hogy Marti már túllépte a fióka mivoltát, Martiban kifejlődött a függetlenség valamilyen szintű érzete (figyeljünk meg egy 8 éves fiút) és saját véleményt alkot a dolgokról.

Például megváltoztatta az attitűdjét a babusgatással szemben. Lehet madárfiókaként élvezte az ölelést és cirógatást, de mint a 8 éves fiúk többsége esetében, most egy erős ellenállást tanúsít vele szemben.

Csak azért, mert Marti tulajdonosai meg akarják cirógatni a papagájt, nem azt jelenti, hogy Marti rossz, mivel nem akarja kényszerből alávetni magát a cirógatásnak. Én sem vagyok olyas valaki aki szereti hogy sok ember hozzáérjen és teljes mértékben igazam van amikor érvényesítem meggyőződéseimet olyan helyzetekben, amikor valaki túllépi a határt. Ezt teszik a papagájok is.

Amikor mi papagájtulajdonosok konfliktus helyzetben találjuk magunkat papagájainkkal vissza kell húzódnunk és meg kell próbálnunk képet alkotni arról, hogy mi is történik valójában. A papagájok testbeszédének gondos és figyelmes megfigyelése rendkívül hasznos.

A gondos odafigyelés gyakran arra ébreszt rá bennünket, hogy madaraink világosan kommunikálnak, amikor azt teszik amit éppen tesznek. Amikor modelleket keresünk, meg kell tanulnunk milyen szituációk által keverjük bajba a papagájunkat és így könnyen elkerülhetjük azokat. Gondos elemzéssel ráébredünk arra, hogy a papagájok csupán papagájként viselkedtek és nekünk "felsőbbrendű élőlényeknek", ahogyan önmagunkat szeretjük tekinteni, a feladatunk egy kompromisszum kigondolása.

Egy papagájjal élni azt jelenti, hogy egy ösztönös viselkedésformával élünk együtt. Hiábavaló elvárni hogy a papagáj másként viselkedjen, mint ahogyan a papagájok szoktak. Egyes viselkedési formák ösztönösek (mint a rágás és a rikácsolás), és az ösztönös magatartási formák nem "rosszak". A gondozóknak ki kell értékelniük minden egyes szituációt, meg kell határozniuk a viselkedés alapjait és ezeknek függvényében eljárni.

A rossz kommunikáció és a félreértések miatt számos papagáj elfogadhatatlanul viselkedett, például órákig rikácsoltak vagy mindenkit maguk körül megcsíptek. Fontos, hogy a papagájtulajdonosok megértsék, hogy a rossz viselkedési formák nem szabad berögződjenek. Ezen viselkedési formák türelemmel, megértéssel és következetességgel megváltoztathatók. Más szóval a papagáj sosem jelent időpocsékolást!