- -
A láma
A láma évszázadokon át fontos szerepet játszott a dél-amerikai emberek életében. Egyike azon kevés szelidített állatoknak, amelyek terhet szállítanak.

A lámák a tevefélék családjába tartoznak és lehetséges, hogy a lámák és az alpaka juhok is a vad guanakótól származnak, melyek a Dél-amerikai bokros szavannákban élnek. A lámák dél-Amerika nyugati részén vannak elterjedve, Peru legnyugatibb pontjától Chile nyugati pontjáig. A lámák legközelebbi rokonaiknál, a guanakóknál és az alpakáknál nagyobbak, elérik az 1,3 m magasságot és 1,5 m hosszúságot, 110-120 kilósak. Mint minden tevefélének, nekik is hosszú a nyakuk. A lámáknak vastag gyapjújuk van, amelynek színe egyedenként változik.

Láma az Andokban
Láma az Andokban

A lámák természetes környezete a Dél-Amerika füves, bokros, hegyes területeii. Gyorsan áthaladnak a meredek hegyi ösvényeken, és a lovaktól meg szamaraktól eltérően, jól tűrik az alacsony légnyomást és a magashegyi levegőt. Nem sokat tudunk a lámák csoportban való viselkedéséről, mivel manapság csakis háziállatként tartják őket.

A lámák kizárólag növényevők, legtöbbször a bokrok ágait és leveleit eszik, de általában minden növényt és levelet megesznek amit csak találnak. Úgyanúgy mint a tevék, ők is napokig kibírják víz nélkül és a víz fontos részét a megevett növényekből szerzik. A lámák kérődző állatok, ami azt jelenti, hogy kétszer emésztik meg a táplálékot, ami segít abban, hogy kis darabokra őröljék a szilárd növényeket és több tápláló anyagot nyerjenek.

A láma barátságos, ámde makacs állat
A láma barátságos, ámde makacs állat

A vemhesség általában 11-12 hónapig tart. Az újszülöttek 30 perc elteltével már járni tudnak, de aránylag lassan fejlődnek ki. A nőstények 4 hónapig szoptatják kicsinyeiket. A lámák 1-2 évesen válnak ivaréretté és akár 20 évet is élhetnek. Az emberek már ezer éve tartják a lámákat háziállatként. Eleinte csak húsuk miatt tenyésztették őket, de késöbb rakomány szállításra is használták hegyes területeken.

Annak ellenére, hogy a láma egy barátságos állat, nagyon makacs is lehet, és ha túl nehéz a hátán a teher, meg sem mozdul. Érdekes módon csak akkor engedik hogy megrakják, ha más lámák is vannak a közelben. A tevékhez hasonlóan, elégedetlenségét úgy fejezi ki,  hogy a már megemésztett és fura szagú étellel köpi szembe azokat, akik bosszantják őt.

A tehnológia fejlődésével a lámák lassan elvesztették pótolhatatlan teherhordó szerepüket, de ennek ellenére az Andokban még mindig vannak olyan emberek, akik erre a célra használják fel őket. Az Andok őslakosai számára a lámák még mindig fontos áhaszonállatok, mivel táplálékot, gyapjút, bőrt és zsírt biztosítanak, de a fajnak a képviselői sokkal könnyebb életet élnek, mint néhány évszázaddal ezelőtt.

értékelés