Az őz és a nyúl igaz története - naplóbejegyzések

Tanja Askani naplójából

A Bambi című gyerekfilmet 1942-ben mutatták be a Walt Disney Studio. A történet 1923-ból, Felix Salten könyvéből származik, amelynek címe Bambi, élet az erdőben. Az eredeti történet szerint Bambi európai őzgida, csak az amerikanizálódás (műfordítás, forgatókönyvírás, észak-amerikai környezet) során lett belőle egyszer csak fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus).

Az alábbi képsorozat azt illusztrálja, hogy a valóság és a mese világa gyakran igen közel áll egymáshoz. A különböző állatfajok közötti barátság egyáltalán nem lehetetlen.

Sokszor hallani arról, hogy a vadászok szemtanúi lesznek egy ilyen, fajok közötti barátságnak. A magaslesről nyomon követhető történet szereplői leggyakrabban őzek és vadnyulak, amelyek - a természet kiszámíthatatlan - vonzódnak egymáshoz. Gyakran együtt legelésznek, és ilyenkor mindkét állat nyitva tartja a szemét: így együtt előbb észreveszik a rájuk leselkedő veszélyeket.

2005. májusában egy űzött suta (fiatal, nőstény őz) egy autó elé keveredett, súlyosan megsérült, s nem sokkal később elpusztult. A baleset után néhány órával az arra sétálók egy tétován kószáló gidára lettek figyelmesek, akit rögvest befogadtak, cumisüveggel felneveltek.

A gida a Finchen nevet kapta, és boldogan éldegélt egy apró falucska szélén lévő kertben. Finchen felcseperedett, pompás őz vált belőle, azonban - fajtabéli társaság híján - magányos volt.

Egy nap aztán felbukkant egy nyuszi a közelben, meglátta az őzet, és egész nap Finchen kerítése mellett maradt. Eleinte a környékbeliek csak sötétedéskor és éjszaka figyelhették meg együtt a két állatot, amikor is együtt legelésztek a kertben, óvatosan néhány méter távolságot tartva egymástól.

Néhány napon belül a távolság egyre csökkent, majd teljesen összeszoktak. Egy hét sem telt bele, amikor Fichten és új barátja a környékbeli megfigyelők szerint teljesen elválaszthatatlanul összebarátkoztak.

Az őz a kérődző állatok közé tartozik; ha más nem, hát viselkedését ez is megkülönböztetné a nyúlétól. Az őzhöz képest apró nyulacska azonban szinte mindenben alkalmazkodik a Finchenhez. Kérődzőként az őz a mezőkön igen rövid idő alatt nagy mennyiséget képes legelni, majd nyugalmasabb helyre vonulva újra megrágja, megemészti táplálékát. Ezekben a nyugalmas időszakokban a nyuszi odakucorodik Finchen mellé és türelmesen várakozik.

Amikor a nyuszi épp nincs a közelben, Finchen nyugtalanná válik, körbe-körbe sétálva a kertben keresi barátját.

Elérkezett a tél, és az őzgida szép lassan sutává cseperedett. De még a téli hóviharok sem tarthatják távol barátjától, a nyúltól. Utóbbi, ahelyett, hogy valami meleg helyre húzódott volna vissza, inkább az őz oldalához bújva vészeli át a fagyos éjjeleket.

Természetesen élelem után is együtt kutatnak. Fichten hosszú, izmos lábaival könnyen kiássa a hó alól is a füvet, s ezzel apró barátját is friss zöldhöz juttatja.

Végre vége van a télnek, a tavasz illata lengi be a falucskát és a barátoknak otthont adó kertet. A furcsa pár együtt élvezi a nap első melegítő sugarait.

Napközben megfigyelhetjük, hogy a nyulacska hogyan gyűjtögeti a száraz fűszálakat a fészke kibéleléséhez. És vajon milyen helyet választ az építkezés helyszínéül? Hát persze, Fichten kedvenc helyét a kertben, egy nagy lucfenyő alatt. Naphosszat szorgoskodik, csak percekre áll meg pihenni. Végül már csak egy dolog maradt hátra: ki kell próbálni az elkészült puha ágyat.

Elérkezett a nyár, Finchen felnőtt őzzé cseperedett. Ez az a kor, amikor a természetben elszakadna szülőanyjától, s saját lábára állna. Gazdái is érzékelik az idő múlását, és úgy döntenek, hogy Finchent visszaengedik a természetbe. Először azonban hozzá kell szoktatni a vadonbeli élethez, így az őz egy "visszavadító intézetbe" kerül.

A szabadságot jelentő utolsó utazás előtt Finchen bódító anyagokat kap, hogy könnyebben viselje a transzportot. A bódulat közben - annak ellenére, hogy idegen emberekkel van tele az udvar - a vadnyuszi újra a kertbe merészkedik, hogy elbúcsúzhasson barátjától. Az utolsó együtt töltött pillanatok mindkét állatot igencsak meghatják.

Fejlemények (kiegészítés):
Finchen megérkezik az intézetbe, ahol felkészítik az ezzel foglalkozó szakemberek arra, hogy önálló életet kezdhessen a vadonban. Ez az egyetlen esély arra, hogy az őz teljes értékű életet élhessen. A vadnyúl a kertben maradt. Bár felmerült az ötlet, hogy Finchennel együtt őt is "visszavadítsuk", mégis úgy döntöttük, hogy jobb számára, ha nem költözik. Az új környezet valószínűleg egyenlő lenne számára egy halálos ítélettel: az új ragadozó állatok, rókák vagy kutyák hamarosan rátalálnának.

Finchen visszavezetése a természetbe sikerrel járt: elvegyült a vadonban, ahol valószínűleg új barátságokat kötött. A kertben maradt nyuszi pedig csatlakozott a környékbeli vadnyulak társaságához, amelyben boldogan éldegélt. Sosem találkoztak többet.

További információ:
Tanja Askani