Szomjan halhatott a gyapjas mamutok egyik utolsó csoportja

A jégkorszak gigászainak egy kis populációja egy Alaszkához közeli szigeten élt, kipusztulásuk idejét nagyjából 5600 évvel ezelőttre teszik a tudósok - írta a BBC. Úgy vélik, a melegedő éghajlat miatt a tavak sekélyebbé váltak, így a mamutok nem jutottak elég vízhez.

Russell Graham, a tanulmány vezető szerzője, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatója szerint az óriási állatok, miközben rendszeresen jártak vízért a tavakhoz, kitaposták a növényzetet, ahogy ma is teszik ezt az elefántok. "Így semmi sem gátolta meg, hogy az erózióval talajrétegek csússzanak a tavakba, ami szintén ártott az ivóvíznek. Ha nem volt elég eső vagy olvadó hó, hogy feltöltse a tavakat, akkor az állatok igen gyorsan elpusztulhattak" - mondta Graham.

Az elefánt napi 70-200 liter vizet iszik, a tudósok feltételezik, hogy a mamut is hasonló mennyiséget fogyasztott. Ha egy hónapra kiszáradt egy tó, ez az abból ivó állatok végét jelentette Graham szerint.

Nézd, hogy iszik az elefánt:

A kutatók úgy vélik, a jelenleg zajló globális felmelegedés ugyanilyen következményekkel járhat a kisebb szigeteken. Love Dalen, a svéd természettudományi múzeum evolúcióbiológusa - aki nem vett részt a kutatásban -, azt fűzte a tanulmányhoz, hogy a Saint Paul-sziget mamutpopulációjának kihalása valószínűleg a legalaposabban tanulmányozott, történelem előtti fajpusztulás. "A tanulmány rávilágít, mennyire érzékenyek a kisebb populációk a környezeti változásokra" - írta Dalen.