Ragadozó állatok: a mexikói farkas (Canis lupus baileyi)

A farkasok a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó vad húsevők. A farkasokat tartják a háziasított kutyák őseinek, több, mint 20,000 éve fejlődtek ki külön-külön. Ma már csak két farkasfajta maradt fenn- a szürke farkas (Canis lupus) és a vörös farkas vagy rőt farkas (Canis rufus).

A szürke farkas a legismertebb és még mindig előfordul az északi féltek egyes területein is. Egyes rendszertani szakértők azt állítják, hogy a szürke farkasnak kb 30 alfaja létezik. Ezek közül az egyik, a mexikói farkas (Canis lupus baileyi) az egyetlen farkas, mely a délnyugati sivatagokban őshonos. A vörös vagy rőt farkas (C. rufus) egy kisebb farkasfajta, majdnem teljesen kihalt az Egyesült Államok délkeleti részén. A kihalt óriásfarkas (C. dirus) a mai szürke farkashoz hasonló testfelépítésű volt, de annál robusztusabb és gyakori volt Észak-Amerika nyugati részén a pleisztocén korban mintegy 10,000 évvel ezelőtt.

Elterjedése

A szürke farkas nagyobb kiterjedésű területtel rendelkezik, mint bármelyik más emlős (persze az embert kivéve). Egykor egész Észak-Amerikában előfordult, az északi sarkkörtől egészen Közép-Mexikóig. De az emberek által végzett üldözések és az élőhelyük elpusztítása miatt a szürke farkas kihalt az eredeti élőhelyén. Manapság a szürke farkas Észak-Amerikában elsősorban Kanadában ás Alaszkában található meg, jóval kevesebb számban Minnesotában is előfordul. 1995-ben a farkasokat visszatelepítették a Sziklás-hegység északi vadonjaiba. A mexikói farkas alfajának egy kisebb populációja létezett egykor Mexikóban, a Sonora- és Chihuahua sivatagokban, de ma már kihalt a természetes élőhelyén.

Élőhelyük

A farkasok többféle környezetben képesek megélni, az arktikus tundrától egészen az erdőkig és füves térségekig, ha egyszer ezek a területek számukra megfelelő zsákmánnyal rendelkeznek. Nem léteznek a trópusi esőerdőkben és a magas hegyvidékeken.

Megjelenése

A szürke farkas hasonlít a német juhászkutyához, de szélesebb koponyája és hosszabb fülei vannak. Bozontosabb farokkal, hosszabb orral és hosszabb lábakkal rendelkezik. A szürke farkas hajlamos girhesnek és nyúlánknak kinézni, csakúgy, mint a prérifarkas, de nagyobb termetű és a farkát inkább fent tartja, mint lent. A farkas mérete a földrajzi helyektől változik. A felnőtt hím elérheti az 1,5-2 métert is az orrától a farka végéig. Testtömegük 50-80 kg között váltakozhat. A nőstények enyhén kisebbek a hímeknél, és a mexikói farkasok általában kisebbek az északi társaiknál. Szőrzetük a fehértől az őszes szürkéig, a barnáig vagy feketéig változhat.

Szokásaik

A farkasok főleg falkákban élnek és a felségterületük kb 100–300 km². A területüket szagjelekkel és morgással, ugatással és a legendás üvöltésükkel határolják el. Az olyan területeken, mint például a sivatag ahol a tipikus zsákmány kisméretű, a falka 7 vagy kevesebb farkasból áll, míg ahol nagyobb zsákmányra is szert tehetnek ott a falka 30 vagy több farkasból tevődik össze. A falkában szigorú dominancia hierarchia uralkodik, a középpontban az alfa-pár (alfa-hím és alfa-nőstény) áll, akik egy életre párosodó partnerek. A falkába tartozó további tagok a kölykök és a “kisegítők”.

A farkasok étrendje rendkívül változatos, kisvadakkal, például egerekkel és ürgékkel, nagyobb állatokkal, például őzekkel, jávorszarvasokkal és néha dögökkel és növényekkel is táplálkoznak. Általában a fiatal, idős vagy gyengébb állatokat ölik meg. A farkasok gyakran megtámadják a háziállatokat, ezért ez a dolog a farkasok üldözéséhez vezetett, gyakran megmérgezik őket, csapdát állítanak nekik vagy kilövik őket. Ritkán támadnak emberre, a támadásuk legfőképpen az éhségnek vagy a farkas populáció körében fejét felütő járványnak tudható be.

Életciklusuk

Minden évben mindegyik falkában csak az alfa-pár párosodik. A szaporodási időszak január (alacsony fekvésű területeken) és április (magasabb fekvésű területeken) között van. A vemhességi idő többnyire 63 napból áll, az alom általában kb 6-7 kölyköt tartalmaz melyek vakon születnek. A kölykök egy odúban vagy lyukban nevelkednek fel. A falka összes tagja részt vesz a kölykök felnevelésében, a kicsiket felöklendezett hússal táplálják.

A kölykök kora télen érik el a felnőtt testméretet. Ősszel a kölykök a falkával együtt vadászni mennek. A fiatal kölykök ivarérett korukig, kb 2 éves korukig a falkával maradnak, aztán vagy elhagyják a falkát és társat keresnek maguknak vagy kisegítőként a falkában maradnak. A farkasokat érintő elhalálozási okok közül megemlítjük az ember általi üldözéseket, a más farkasokkal való dominancia harcokat, parazitákat, különböző betegségeket, éhséget és a zsákmány megszerzése közben szerzett sérüléseket. A farkasok valószínűleg nem élnek 10 évnél többet a vadonban.