-
Tejelő szarvasmarha telep- telepi munkás
-
FUVARSZERVEZŐ DISZPÉCSER (MÉLYÉPÍTŐ CÉG, FÖLDMUNKA, ÚTÉPÍTÉS)
-
Árúterítő, gépkocsivezető
-
Nemzetközi kamionsofőr
-
Bolti eladó
-
Műszaki mérnök, technikus
-
Nemzetközi gépjárműezető állás
-
Porfestő
2024. 04. 22
-
Release Manager_6923 @ IDBC Creative Solutions Kft.
2024. 04. 24
-
Laboráns | Tiszafüred
2024. 04. 24
-
Scrum Master @ ProcessHunt Kft.
2024. 04. 24
-
Senior Software Engineering Manager @ Instructure Hungary Kft
2024. 04. 24
-
Raktáros
2024. 04. 24
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
A különös tengeri emlőst még az 1980-as években ejtették el Grönland nyugati részén. Az állat koponyája 1990-ben került a kutatókhoz, akik rögtön előálltak az elmélettel, amely szerint a különös teremtmény a tengerek egyszarvújaként ismert narvál, valamint a tengerek kanárijaként emlegetett beluga hibridje lehet - írja a newscientist.com.
Dán és kanadai szakemberek a génszekvenálás (a DNS építőköveit alkotó nukleotidbázisok sorrendjének meghatározása) technológiáját alkalmazva most megerősítették, hogy az állat 54 százalékban beluga és 46 százalékban narvál. Az eredmények szerint egy elsőgenerációs hím hibridről van szó.
A narválok és a belugák a narválfélék vagy fehérdelfinfélék (Monodontidae) családjába tartozó fajok. Különböző állatfajok egyedei azonban ritkán párosodnak egymással.
A Dániai Természettudományi Múzeum munkatársa, Eline Lorenzen szerint a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy alig maradt kivonható DNS a koponyában. "Ma már azonban léteznek olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik a rendkívül kis mennyiségű adattal való dolgozást" - tette hozzá a szakember.
A hibrid nem rendelkezett a narválok sajátos agyarával és fogainak elrendezése is eltért a szüleiétől. Az állatot elejtő halász elmondása szerint a teremtmény szürke színű volt, uszonya a belugákéhoz, farokúszója a narválokéhoz hasonlított. A koponyában azonosított szén- és nitrogénkoncentráció azt jelzi, hogy a hibrid mással táplálkozott, mint a szülei, és a tengerfenék közelében keresett élelmet.
Lorenzen szerint gyakorlatilag semmit nem tudni a narválok és a belugák párzási szokásairól, mivel még egyik faj esetében sem figyelték meg a folyamatot. A szakember szerint a hibrid "talán egyszeri eset volt", ugyanakkor annak valószínűsége, hogy egy halász pont megtalálja ezt az egyetlen példányt és annak koponyája egy múzeumhoz kerül, olyan kicsi, hogy talán mégiscsak több hibrid élhet odakint.