- -
Veszettség: Amit a rókákról tudni érdemes
A róka rágcsálókkal, madarakkal, hüllőkkel, rovarokkal és különféle hullákkal táplálkozik. Amikor kisrókákat nevel, gyakran látogatja a baromfiudvarokat, és kárt tesz a mezeinyúl és fácánállományokban is, azonban a közhiedelemmel ellentétben nem a haszonállatok, de nem is a haszonos vadak képezik fő táplálékát.


Veszettség: Amit a rókákról tudni érdemes


A róka rágcsálókkal, madarakkal, hüllőkkel, rovarokkal és különféle hullákkal táplálkozik. Amikor kisrókákat nevel, gyakran látogatja a baromfiudvarokat, és kárt tesz a mezeinyúl és fácánállományokban is, azonban a közhiedelemmel ellentétben nem a haszonállatok, de nem is a haszonos vadak képezik fő táplálékát.

A vemhesség időtartama 52-56 nap. Egy alomban általában 6, de esetenként 10 kölyök is lehet. Szűkös élelem mellett a nőstények 70%-a nem termékenyül. Ilyenkor a vemhesülő rókák alomszáma akár 1-2-re csökkenhet. Azokról a helyekről, ahol nem találnak elegendő élelmet, egy idő után elvándorolnak. Átlagos életkoruk 7 év. Olyan területen, ahol intenzíven vadásszák, 70%-uk első két életévében elpusztul (puskavégre kerül).

 

roka_koma
A róka napi élelemszerző útja során rendszerint 5-8 km sugarú körben mozog

 

A róka territorialis viselkedést mutató faj. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló táplálékbázist, a megfelelő búvóhelyeket vetélkedés útján osztják fel maguk között. Az így birtokolt területet annak lakója szinte kizárólagosan használja, ott mások nem tartózkodhatnak tartósan. Járványtani szempontból igen lényeges, hogy az egyes állatok vadászterülete részben fedi egymást, tehát a párzási időszakon túl napi élelemszerző útjuk során is találkozhatnak. A terület védelme ilyenkor marakodáshoz (harapás) vezethet.

Egyedi területük 10-35 négyzetkilométer, melynek határait szaganyagukkal jelölik. Emiatt a felnevelt, ivaréretté váló kisrókák szeptember-októbertől kezdődően (mivel alomtársaik és szüleik konkurenseivé válnak) elhagyják születési helyüket, és új életteret keresnek maguknak. Ennek során - átlagos populációméret esetén - általában 8-25 km körüli távolságra (esetleg távolabb is) vándorolnak.

foxmovie2

A róka napi élelemszerző útja során rendszerint 5-8 km sugarú körben mozog. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a teljes területet naponta bejárja. Ez az ő élettere, territóriuma, otthona, melyet meglehetősen erősen véd más rókákkal, adott esetben más ragadozókkal szemben is.

"Otthon" területét csak kivételesen lépi át. Ez történik, ha az adott területen kevés az élelem, ha megnő a rókasűrűség (új élettér keresése), de párzási időszakban is messzire képesek elvándorolni párt keresve. A tavasszal született kisrókák őszre felnőnek, és szüleik, valamint alomtársaik táplálék-konkurrenseivé válnak, ezért el kell hagyniuk születési helyüket, új életet kell kezdeniük új "élettérben". Ezekben az esetekben az elvándorlás rendszerint nem haladja meg a 20-25 km-es távolságot.

A veszettségben beteg róka kóborlási kényszere következtében igen nagy távolságokra is elkódoroghat. Ez a távolság - ha nem ütközik akadályokba (folyó, hegy, kerítés) - akár 50-60 km is lehet!

Manapság nem ritka, hogy a rókák a könnyen megszerezhető élelem reményében behúzódnak a lakott területekre.


A rókák is urbanizálódtak..


Kb. 10 éve megfigyelhető, hogy a rókák "normális" viselkedésében változás állt be. Mondhatni "urbanizálódtak". Elvesztették korábbi félelemérzetüket az emberrel szemben, sőt egyenesen keresik az emberlakta, nagy idegenforgalmú helyeket, mert itt könnyen megszerezhető, bőséges táplálék áll rendelkezésre ("kukáznak"). Egyre gyakrabban hallani peremvárosi kertekben "letelepedő", kotorékokat építő rókákról. Budapesten a budai kerületekben (de pl. kispesti lakótelepeken is) alkonyattájt és hajnalban egyre gyakrabban látni élelmet kutató rókát.

A rókák viselkedésének megváltozását még egy tényező befolyásolja - elsősorban még csak a Dunántúl déli részén -, mégpedig az aranysakál megjelenése. Arany János tesz említést a Toldiban a "nádi farkasról", ami nem más, mint az aranysakál. Nos, ez a ragadozó az utóbbi évtizedben jelentős terjeszkedést mutat délről észak felé, így jelentős számban megjelent a déli határvidéken. Mivel ez a faj meglehetősen agresszív területfoglaló, az e területeken élő rókákat fokozatosan kiszorítja hagyományos életteréről, így azok a lakott területek közelébe kényszerülnek.

Északról is "szorongatják" már a rókákat. Mégpedig a nyestkutya. Az aranysakálhoz hasonlóan, de északról közelít rókáink megszokott élettere irányába. Így a mi vörös rókánk "két tűz közé" került.

A rókák mindennapi viselkedése is megváltozott. A korábban éjszakai életet élő ragadozó ma már fényes nappal is élelem után kutat, nappali ragadozóvá (is) vált. Utazás, autózás, vagy kirándulás közben egyre gyakrabban láthatunk rókát (ez korábban nem volt jellemző). Felbátorodásuk, elszaporodásuk következtében egyre több (elgázolt) rókatetemmel találkozhatunk a közutakon.

logo001


További információ:


Dr. Kerekes Bálint
http://bluecross.hu/

értékelés