A hüllők táplálkozás szempontjából három csoportra oszthatók: növényevők, mindenevők, ragadozók. A mesterséges etetés során mindig az adott faj természetes étkezési szokásait kell figyelembe venni.

A hüllő nem eszik

Az egyik leggyakoribb rendellenesség, amit hüllőnkön észreveszünk, hogy az állat étvágytalan. Ennek az esetek többségében valamilyen tartási probléma az előidézője, de számtalan betegség kísérő tünete is lehet. Éppen ezért fontos a kiváltó ok felderítése, ami mindenképp szakember feladata. Ezt követően, az esetleg szükséges gyógyszeres kezelés mellett, azonban sokszor a gazdára hárul az állat kiegészítő etetése. Ez nagymértékben gyorsíthatja a beteg kedvencünk felépülését.
(A cikk semmiképp sem egy „csináld magad” útmutató a mesterséges etetés kivitelezéséhez. Mielőtt belefognánk mindenképp kérjük gyakorlott ember segítségét.)

Mikor?

Legfontosabb szempont azt fejben tartani, hogy az étvágytalanság csak tünet és nem betegség. Elengedhetetlen az alap ok felderítése és annak orvoslása. Ennek hiányában sokszor csak a tüneteket fedjük el és a teljes gyógyulás nem lehetséges. Mielőtt elkezdenénk a mesterséges etetést fontos eldönteni, hogy valóban szükség van-e rá. Hüllők élete során sokszor teljesen természetes jelenség az étvágytalanság, a koplalás (pl. újszülött korban, vemhesség során, téli vagy nyári nyugalmi időszak alatt, vedlés előtt álló kígyóknál, stb.) Ilyen esetekben nem szabad erőltetni az evést. Sokszor többet árthatunk vele, mint amennyi haszna lenne.
Régóta tartó koplalás esetén gyakran folyadékot sem vesznek magukhoz az állatok és enyhébb - súlyosabb mértékű kiszáradás is társul az alapbetegséghez. Ilyenkor először a folyadékhiány pótlása a legfontosabb és csak ezt követően kerülhet sor a kiegészítő etetésre.

Mivel?

A hüllők táplálkozás szempontjából három csoportra oszthatók: növényevők, mindenevők, ragadozók. A mesterséges etetés során mindig az adott faj természetes étkezési szokásait kell figyelembe venni. Ennek ismeretében tudjuk összeállítani a szükséges táplálékot a beadás módjának figyelembevételével. A választott táplálékot minden esetben megfelelő vitamin és ásványianyag kiegészítéssel kell ellátni. A táplálékot javasolt kevés vízzel hígítani, hogy a folyadékbevitelt is biztosítsuk az állat számára.

Növényevők:

  • pépesített zöldségek, gyümölcsök (pl. répapüré, almapüré),
  • zöldséges / gyümölcsös bébiételek
  • az előzőket érdemes kiegészíteni porrá tört (növényevők számára készült) gyári tápokkal

Ragadozók:

a természetes eleség turmixolt változata
-húsevők számára készült különféle folyékony tápok (beadás és elkészítés szempontjából a legegyszerűbb).
-takarmányállat egészben felkínálva (elsősorban kígyók esetében)
Mindenevők: -az előző kettő keveréke

Mennyit?

Az etethető táplálék mennyiségét az állat általános állapota, illetve az esetleges betegsége határozza meg. Semmiképp sem szabad azonnal nagy mennyiséget juttatni az állatba. Jelentős különbség van az egyes fajok között az etetés gyakoriságában is. Mint mindig, ilyenkor is az állat természetes szokásai az irányadók. Naponta táplálkozó fajokat, mint például a szárazföldi teknősök, zöld leguán, javasolt 1-2 naponta etetni. Az ő esetükben akár már 1 hét koplalás is jelentős időnek számít. Ritkábban táplálkozó fajok, mint a kígyók, ragadozó teknősök ennél ritkább etetéssel is megelégszenek.

Hogyan?

A legyengült hüllő általános állapotától függően több lehetőség is a rendelkezésünkre áll, hogy az éhségsztrájkolót megetessük. Mindenképpen az egyszerűbb, kisebb stresszhatással járó módszerrel célszerű kezdeni és ha ez nem elegendő akkor választani a bonyolultabb megoldásokat.

1. Csipeszről / kézből

Egyszerű esetben az állat étvágyával nincsen gond csak egyéb okból kifolyólag képtelen azt elfogyasztani (pl. látászavarok, szájüreg sérülései). Ilyenkor sokszor elég állatunk természetes eleségét az orra, szája elé tenni. Általában ez elegendő inger a táplálék elfogyasztásához. Ha ez kevés, az állat száját kinyitva a nyelvére kell helyezni az ennivalót. Kis szerencsével, ilyenkor már önként nyeli le az ennivalót a beteg. Ez utóbbi esetben a nehézséget gyakran az állat szájának kinyitása jelenti (pl. egyes teknősök)

hüllő, etetés, csipesz
A hüllő mesterséges etetése csipesszel

 

2. Fecskendőből

Amennyiben állatunk nem hajlandó az egész táplálékot elfogadni, esetleg súlyosan legyengült állapotban van, úgy más megoldáshoz kell folyamodni. Ilyenkor az előre elkészített folyékony táplálékot egy fecskendő segítségével juttatjuk az állat szájába, hasonlóan mintha itatnánk. A feladatra legalkalmasabbak a különféle bébiételek, turmixolt eleségek. Ezek kevesebb rágást igényelnek, könnyebb az elfogyasztásuk és az emésztésük is.

 

hüllő, etetés, fecskendő
A hüllő mesterséges etetése fecskendővel

 

3. Szondán keresztül

Ha az előzőek nem vezetnek sikerre, úgy végső megoldásként közvetlenül az állat gyomrába kell juttatni a táplálékot. Ennek során az állat száján keresztül egész a gyomráig kell levezetni egy csövet (szonda), amin keresztül a megfelelő helyre kerül az eleség. A módszer kivitelezése nagyobb gyakorlatot igényel. Mindenképpen érdemes egy ebben jártas személy tanácsát kikérni. Eleségként a már korábban említett folyékony tápok a legmegfelelőbbek.

 

hüllő, etetés, szonda
A hüllő mesterséges etetése szondával

 

Elhúzódó koplalás esetére a szondázásnak létezik egy speciális változata, a gyomor-nyelőcső szonda. Ez elsősorban szárazföldi teknősök esetében elterjedt és bevált módszer. Ilyenkor a szonda tartósan az állat gyomrában marad, míg a másik vége az állat nyakánál kivezetve, általában a páncélhoz rögzül. Így könnyedén biztosítható a napi tápanyagbevitel, minimális stresszhatás mellet. Ez az étvágy visszatértéig az állatban maradhat, és általában nem okoz gondot. Az állapot javulásával a teknősök sokszor a cső ellenére már elkezdenek maguktól enni. Ennek beültetése azonban mindenképp állatorvosi feladat.

értékelés