Hogyan szaporodnak az óriáskígyók?
A pitonokat és boákat -ahogyan a köznapi nyelvben nevezzük őket: óriáskígyókat- egyre többen tartanak terráriumokban. Ennek oka nem csak tetszetős küllemükben és egzotikus mivoltukban rejlik.

Sokakat azért vonzanak ezek az állatok, mert az általuk megszokottól -vagy inkább ismerttől- eltérő életmódjuk megfigyelése számos érdekességgel kecsegtet. Életük egyik legfigyelemreméltóbb mozzanata a szaporodás. A különböző állatfajok többségénél a szaporodást az évszakok váltakozása váltja ki. Ez a kígyók esetében sincs másképp. A mérsékeltövi fajoknál tavasszal, nyár elején, a trópusi fajok esetében az úgynevezett száraz évszakban zajlanak a párzások. Ezt megelőzően a hím egyedek megvívnak a nőstények kegyeiért. A csatározások általában rituálisak, melynek során a felek egymást taszigálva igyekeznek vetélytársukat elűzni a nőstények közeléből. Esetleg megpróbálják a másikat a földre szorítani és ezzel menekülésre bírni. Egyes Indonéziában valamint Ausztráliában honos pitonok hímjei harapásukkal komoly sebeket is ejthetnek egymásnak.

 

epicrates-c-maura-kupac
fotó: Ferencz Balázs Roland

A győztes példányok aztán megkezdik az udvarlást. Ennek során mindenhová követik a nőstényeket és megpróbálnak testükkel minél nagyobb felületen hozzájuk simulni. Udvarlás közben használják az egykori lábak maradványait az úgynevezett anális karmokat is. Ezeket a kloáka két oldalán elhelyezkedő kis szaruképleteket a hímek mozgatni is tudják, és a nőstényeket kapirgálják velük. Így próbálják őket rávenni a párzásra. Ezután a hím körülfonja a nőstény farkát és a frigy során bevezeti két (!) párzó szervének egyikét választottja kloákájába.

Az ősibb csoportnak számító pitonok tojásokat raknak. Ezeket a párzástól számított 2-4 hónapon belül rakják le, valamilyen rejtett zugba. A nőstények a tojásrakás során folyamatosan körbe mozognak. A tojások héja rugalmas, bőrszerű és ragacsos nyálka fedi őket. Mindezeknek köszönhetően a tojásrakás befejeztével maguk a tojások egy stabil, labdához hasonló halmot képeznek. Ezt a halmot a nőstény testgyűrűivel gúlát formázva körülfonja. A fogságban tartott állatok esetében ilyenkor el szokták venni a tojásokat, hogy ideális és ellenőrzött körülmények között keltethessék őket. A szabadban azonban a nőstények nem hagyják el a fészekaljat, sőt ádázul védelmezik is tojásaikat. Bár a kígyók, minthogy hüllők, nem képesek hőt fejleszteni, a tigrispiton (Python molurus) nevű faj ezt a hiányosságot is áthidalta. Rendszeresen ismétlődő, csuklásra emlékeztető, apró izomösszehúzódásokkal éri el, hogy a fészekalj hőmérséklete akár 4-5 C fokkal is magasabb legyen, mint a környező levegőé.

 

antaresia-maculosa-tojassal
fotó: Ferencz Balázs Roland

A különböző pitonok kelési ideje az adott fajtól és a hőmérséklettől függően 2-3 hónap között változik. A fészekaljak általában 5-20 tojást tartalmaznak, kivételes esetekben azonban számuk a százat is elérheti. A nőstények ez idő alatt nem táplálkoznak, sőt vizet is csak úgy vesznek magukhoz, hogy a harmatot gyűjtögetik saját testükről, vagy a környező levelekről. A kelés előtti időszakban a tojások vizet vesztenek, ezáltal az összetapadt tojások között hézagok, rések keletkeznek, melyeken át később, a kikelő kiskígyók kijuthatnak a fészekalj belsejéből is. A kiskígyók az orruk hegyén lévő kis, hegyes szaruképlettel, az úgynevezett „tojásfoggal" hasítják fel a tojáshéjat. Miután kidugták a tojásból a fejüket és elkezdtek lélegezni, napokig ebben a helyzetben maradnak. Ha valami megijeszti őket, a tojás belsejébe visszahúzódva keresnek menedéket. Ez idő alatt élik fel maradék tápanyagkészleteiket is, az ún. szikanyagot. Ezután a nőstény lemászik a fészekaljból utat engedve utódainak, melyek egy-két nap alatt szétszélednek.

A pitonoknál fejlettebb boák esetében a születés másképp zajlik. Ezek az állatok ugyanis eleven tojók. Ez azt jelenti, hogy a tojásaikon nem fejlődik ki a külső héj réteg és a tojásokat nem rakják le, hanem a kiskígyók teljes kifejlődéséig az anya testében maradnak. Az utódokat egy átlátszó burok veszi körül. Nincsenek olyan összeköttetésben a nőstény testével, mint azt az emlősöknél megszokhattuk. Ők is a szikanyagból (tulajdonképpen a „tojásfehérjéből") élnek mint a hagyományos, tojásban fejlődő rokonaik. A szaporodásnak ez a módja nagyobb biztonságot és kiegyenlítettebb körülményeket biztosít az utódok számára. A kiskígyók a szülők párzásától számított 4-6 hónap múltán születnek meg. Miután felszakították az őket borító burkot, a pitonokhoz hasonlóan ők is szétszélednek, és megkezdik önálló életüket.

Ezután vár rájuk életük következő nagy próbatétele a zsákmány felismerése és elejtése.

 

oriaskigyok-terrariumi-tartasa

Ha szeretnéd megvenni a könyvet, akkor megrendelheted az info@terrarisztika.hu e-mail címen vagy a www.terrarista.hu/oriaskigyo-konyv weboldalon

hozzászólások
értékelés