Pompás királylepke - Ízeltlábú fajok

A pompás királylepke szárnyai csodálatos, élénk színekben pompáznak. Azonban ami számunkra csupán szemet gyönyörködtető, az számára életmentő jelentőséggel bír: ez a feltűnő mintázat figyelmezteti a rá leső ragadozókat, hogy a királylepke íze borzalmas, ráadásul mérgező is.

A pompás királylepke hihetetlen tömegvándorlásáról ismert, minden télen többmilliós tömegben repülnek Kaliforniába és Mexikóba. Az észak-amerikai királylepke az egyetlen lepkefajta, amelyik ekkora utat tesz meg - akár 4828 kilométert. Ősszel kezdik utazásukat, a hideg beállta előtt, mert ha túl sokáig késlekednek, a hideg megölheti őket.

A pompás királylepke megjelenése

A királylepke szárnyai fekete, narancssárga és fehér színekben pompáznak, szélükön fekete pöttyökkel. A királylepkék tehát könnyen felismerhetőek színes mintázatuk alapján - és ez a lényeg. Az egyedi mintázat ugyanis arra figyelmezteti a ragadozókat, hogy a királylepke íze rendkívül rossz, ráadásul mérgező is. Szárnyfesztávolsága 9,5-10,5 cm.

A pompás királylepke szaporodása

A királylepkék életük első szakaszában peték, aztán kikelnek mint lárvák, megeszik a burkot, amiből kibújtak, azt követően pedig a selyemkórót, amin születtek. (A királylepke élete a selyemkórótól függ, ugyanis a lárvák szinte kizárólag azt eszik.)

Nagyon nagy utakat tesznek meg

A hízott lárvák húsos, színpompás hernyókká alakulnak, és kemény védőburkot alakítanak ki maguk körül, ahogy bebábozódnak.

Életmódja

Arra született, hogy repüljön, és a változó időjárás miatt tudja, hogy fel kell készülnie a hosszú utazásra.

Csak azok a királylepkék költöznek el, amelyek nyár végén vagy kora ősszel születnek, és csak egyszer utaznak - nem oda-vissza. Átlagos élettartamuk ugyanis csak 6-8 hónap. A következő évi vándorlás idejére számos nyári pillnagó-generáció pusztul el, és az előző évi vándorlók dédunokái lesznek azok, akik újra vándorútra indulnak.

Számuk egyre csökken

Ezek a generációk valahogy mégis ismerik az utat, és ugyanazon at útvonalon repülnek végig, ahol az őseik - sőt, néha ugyanarra a fára térnek vissza.

A tudósok közül sokan aggódnak amiatt a királylepke-populáció miatt, amely nyáron a Sziklás-hegység keleti oldalán tartózkodik. Ez a populáció egyre kevesebb tagot számlál, és túlélésük nagymértékben veszélyeztetett, télen a Mexikóban történő természeti katasztrófák miatt, nyáron pedig a selyemkórótermő vidékek egyre csökkenő nagysága miatt.