5

A pekingi palotakutya apró termete ellenére igen bátor. Jellegzetes ráncos pofijának, kerek szemeinek, bohókás természetének nehéz ellenállni. Ismerkedjünk meg vele közelebbről!

Egyszer volt, hol nem volt, messze földön élt egy hatalmas oroszlán. Az oroszlán beleszeretett a legkevésbé valószínű romantikus jelöltbe: a selyemmajomba, a királyság legkisebb majmába. Hogy a mi fülig szerelmes hősünk elvehesse a választott hölgyet, megkérte Ah Chu-t, az állatok kínai védőszentjét, hogy zsugorítsa őt össze egy törpe méretére, de úgy, hogy képes legyen megtartani a hatalmas oroszlán szellemét.


A pekingi palotakutya története

A legenda szerint, ennek a különös szerelemnek a gyümölcse lett a kínai Oroszlánkutya, más néven a félelmetes, ráncos arcú pekingi palotakutya, vagy palotapincsi.

A legendát félretéve, a fajta múltjának története valóban évezredekre nyúlik vissza. A Collins Gems Dogs (2004) szerint a palotapincsi az összes kistermetű távol-keleti fajta közül a legősibb. Az Amerikai Kennel Club (AKC) szerint ezeknek a kutyáknak a legkorábbi ismert említése a VIII. századi kínai Tang dinasztia idejére tehető.

A kínai császári udvar kedvenceként a palotapincsit úgy tenyésztették hogy Buddha szellemét jelképezze és a kutyák gyakran kaptak olyan címeket, mint az "alkirály", vagy a "birodalmi gárdista." A császárok szokása volt, hogy kiválasszanak négyet közülük testőrnek az állami alkalmakkor. (Ne nevess, ez igaz!) Kettő jelenti be a közeledését, éles, fültépő ugatással és kettő tartja a köntöse szegélyét a szájában. (Manapság még Britney Spearsnek sincs olyan testőre, aki megtenné ezt érte.)

A Toa Kuang korszak során, 1821-től 1851-ig, a palotapincsi népszerűsége elérte a csúcspontját és egy ilyen "alkirály" megsebesítését, vagy egy "birodalmi gárdista" ellopását halállal büntették. ("Óvakodj a palotapincsitől!.")

Míg hivatalos törzskönyves feljegyzéseket nem tartottak, a legszebb kutyák képeivel teli császári kutya-könyveket használtak fajtastandardként. Tenyésztési elméletekből sem volt hiány. A vemhes palotapincsi szukáknak naponta többször mutogatták a legszebb kutyák képeit és báránybőrön altatták őket, hogy a kölykök a kívánt dús bundával jöjjenek majd a világra.

1860-ban, amikor a szövetséges csapatok elfoglalták Pekinget (mai nevén Beijing), öt palotapincsit találtak az elhunyt kísérőik mellett, akik öngyilkosságot követtek el, hogy elkerüljék a fogságba esést. Az egyik ilyen kutyát vitte magával egy bizonyos Dunne tábornok Viktória királynőnek, aki "Looty"-nak nevezte el újdonsült barátját. Looty portréja a mai napig ott lóg a windsori kastély falán.


Az AKC először 1906-ban ismerte el a pekingi palotakutyát és az amerikai fajtaklub 1909-ben lett tagja az AKC-nek.

A palotapincsi fizikai jellemzői

Az AKC fajtastandardja a palotapincsit "kiegyensúlyozott, kompakt kutyának" írja le. A temperamentuma "közvetlen és önfejű", a megjelenése "oroszlános", amely méltóságot és bátorságot sugall. Miközben személyében ideális ölebet hoztak létre, ez az apró kutyafajta minden, csak nem kecses. Inkább zömök futballista, mint pehelysúlyú balerina: alig 15-23 cm magas, de meglepően nehéz a méretéhez képest: elérheti a 6 kilót is. Bátor a nevetségesség határáig: a palotapincsi minden porcikájában ugatós házőrző kutyává válik, ha szükséges.

Mintha csak genetikailag a korona viselésére tervezték volna, a koponyája masszív és lapos. Profilból az arca szintén lapos, és ez talán a fajta legismertebb jellemzője. Az orra, ami tagadhatatlanul megteremti a nyomott -pofi hatást, sötét és széles, ráncos bőrének redői óvatos tisztítást igényelnek. Apró szájában zsúfolódó fogai rendszeres fogorvosi ellenőrzést követelnek, nehogy idejekorán kihulljanak. Szemei nagyok, sötétek és kerekek. Fülei szív alakúak és laposan simulnak a fejhez. A farka enyhén ívelt, hátravetve hordja. A hosszú és vastag bunda lenyűgöző sörényt formál a rövid, vastag nyakon és a vállakon. Szőrzetének színátmenetei a régi időkbeli Farrah Fawcettre emlékeztetnek.

Bár lojális, egy kissé zárkózott, és - mint a monarchia több tagja - parancsolásra született, nem pedig engedelmességre. Az élettartama körülbelül 12 év.

Kína szenvedélyes szerelmi viszonya a fajtával 1911-ben hirtelen véget ért. Az udvari tisztviselők gyakorlatilag minden palotapincsit megölettek az özvegy császárné Tsu Hsi halála után, aki körülvette magát a kis "oroszlánkutyák"-kal, hogy tekintélyt nyerjen. Szerencsére ekkorra a palotapincsit  már meghonosították Nyugaton, így nem tűntek el végleg. Vélhetően Looty és barátainak  Angliába történő átszállítása volt az az esemény, amelynek köszönhetően ennek a mesének boldog befejezése lett. Nélkülük nem láthatnánk ma úton-útfélen ezeket a bohókás kis kutyusokat.

értékelés