Emberi viselkedésformák állatoknál

Okos rágcsálók - miért kifizetődő emberekkel élni?

Míg sok embert nyugtalanít a tudat, hogy egy rágcsáló lehet a házában, addig a kis kópéknak látszólag jól jön ez a kapcsolat, különösen az intelligenciájuk formálásában. Egy friss tanulmány szerint  a házi kedvencként tartott rágcsálók okosabbak vad társaiknál, valószínűleg annak köszönhetően, hogy emberekkel élnek. A tanulmány során háziasított és vadon élő tengerimalacokat helyeztek egy labirintusba. A háziasított állatok jobban teljesítettek vad társaiknál, és jobb problémamegoldó képességet tanúsítottak, valószínűleg azért, mert korábban már hozzá kellett szokniuk az ember által előállított környezethez. Ez a felfedezésannak fényében meglepő,hogy korábbi kutatások pont azt bizonyították, hogy a háziasított tengerimalacok és más rágcsálók agya kisebb lett a háziasítás során.

Kifizetődő emberekkel élni

A lovak memóriája

Ugyanúgy ahogyan a rágcsálóknak meglepő intelligenciájuk van úgy a lovaknak elképesztő a hosszú távú memóriájuk, és hihetetlenül hűségesek. Azok a lovak, amelyeknek kellemes élményeik voltak (különösen azok, amelyeknek pozitív megerősítésben volt részük) az emberekkel, nagyobb valószínűséggel emlékeztek és ragaszkodtak hozzájuk több hónapi távollét után. Továbbá az ilyen állatok nagyobb valószínűséggel voltak barátságosak, és mutatták ki szeretetüket idegen emberek iránt. A kutatás vezetői szerint ez a viselkedés azt bizonyítja, hogy a lovak képesek pozitív emlékeket tárolni az emberekről és ugyanakkor rámutat ennek a fenséges lénynek a csodálatos intelligenciájára.

Emlékeznek az emberekre

A bonobó fejrázás: a nem tényleg nemet jelent

Jóllehet az állatok lehetnek különösen barátságosak és hűségesek, akárcsak az emberek, amikor a szükség megköveteli, elég határozottak tudnak lenni. A bonobók nagyszerű példái ennek. A legújabb kutatások során látták először az érett bonobókat rázni a fejüket nemtetszésük jeleként, ezt a fiatal bonobók bizonyos viselkedése provokálta ki. Például miután egy bonobó anyuka elvett egy póréhagymát a kölykétől, mert az inkább játszott vele, semmint ette volna, elkezdte rázni a fejét, közben a kölyökre nézett, mintha nemtetszését fejezte volna ki a viselkedésével szemben. Korábban a bonobókat csak játék közben látták rázni a fejüket. Most a kutatók úgy vélik, hogy a bonobók fejrázása primitív előfutára lehet az emberi fejrázásnak, amivel tagadást vagy nemtetszést fejezünk ki.

A bonobóknál a fejrázás a nemtetszés jele

Grimaszok az egereknél: a fájdalom kifejezése

Egy tanulmány keretén belül a kutatók felvették az egerek grimaszait, miután befecskendezték őket egy gyulladást előidéző anyaggal. Az emberekhez hasonlóan az egerek is grimaszokkal nyilvánították ki kellemetlen érzésüket, elszűkült a szemük, megdagadt az arcuk, és mozgatták a fülüket, amikor erős fájdalmat éreztek. Fontos megjegyezni, hogy az egerek vonási újra normálisak lettek, miután fájdalomcsillapítót adtak nekik. Ezen kísérletek során a kutatóknak sikerült felállítaniuk egy egérgrimasz-skálát, amit a jövőben állítólag arra használnak majd, hogy enyhítsék az egerek és más állatok fájdalmát az orvosi kutatások során.

A fájdalom kifejezésére az emberekéhez hasonló grimaszaik vannak

A csimpánzok gyásza

Miközben nyilvánvalónak látszik, hogy az állatok megértik a halál lényegét, a legújabb kutatások, amelyek a gyászoló csimpánzokra irányultak, nagyobb tudatosságot mutattak, mint azt korábban feltételezték. Egy  tanulmány három felnőtt csimpánz reakciójára összpontosított egy idős csimpánz haldoklása közben. Megérezve az elkerülhetetlent, a három csimpánz többfajta fájdalmat kifejező viselkedést is kinyilvánított: közel ültek a haldokló nőstényhez, és gyengéden cirógatták a fejét, mintha vigasztalnák. Éjszaka alvás közben hánykolódtak, ami azt sugallja, hogy zavarta őket a közeledő halál. Látszólag megpróbálták újraéleszteni a beteg csimpánzt, és megnézték, hogy él-e még; amikor a csimpánz meghalt, lassan elhúzódtak a testtől. De később még visszatértek egyszer a testhez, hogy megpróbálják feléleszteni, vagy hogy megbizonyosodjanak a haláláról. Gondoskodtak a halott testéről, gyengéden rendbehozták, és eltávolították a szemetet az arcáról. Ezek alapján a kutatók úgy vélik, hogy a gyász és búcsúzás szempontjából jobb lenne, ha a csimpánzokat természetes közegükben hagynák meghalni, semmint elkülönítve.