Miért veszélyezettek a hópárducok?

A hópárduc a macskafélék családjába tartozik. Közeli rokon a leopárddal és a tigrissel. Az egyetlen valódi különbség az, hogy a hópárduc egy kicsit kisebb, mint a macskafélék családjába tartozó többi állat. Egy másik különbség, hogy a hópárduc nem tud bőgni. A vadvilágot tanulmányozó szakemberek és tudósok gyakran vitáznak azon, hogy vajon mi okozza ezen képesség hiányát. Eredetileg azt gondolták, hogy a hópárduc nem egészen kifejlett nyelvcsontjának köszönhetően nem tud bőgni, amely viszont teljes egészében megtalálható a más nagymacskáknál. A hópárduc testsúlya 27-45 kg között van, a testhosszúsága pedig 74-130 cm között van.

A hópárduc élőhelye

A hópárduc Közép-Ázsia vad tájainak lakója. Legfőképpen a Himalája és Tibet hegyvidéki területein honos, de Közép-Ázsia más területein is előfordulhat. Jelenleg a hópárduc megtalálható Afganisztánban, Indiában, Mongóliában, Nepálban, Kínában, Pakisztánban, Üzbegisztánban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban és Tadzsikisztánban.

Hópárduc vadászaton

Miért veszélyezettek a hópárducok?

A fenti kérdésre a válasz: az emberek tevékenysége miatt. Az idők kezdetétől fogva az ember különböző okok miatt vadászott az állatokra. Eredetileg a bundájuk miatt vadásztak rájuk, hogy a téli időkre meleg öltözékük legyen. Mára már sok állatfaj kihalt, például a dodó madár, a bali tigris és a vándorgalamb, mert húsukért vadászták őket. Egyes állatok, mint például az óriás panda vagy a bölény a kihalás szélén álltak, és még mindig veszélyezett állatoknak tartják számon őket. Sajnos a hópárduc is ebbe a kategóriába tartozik.

A hópárducokat elsősorban a bundájukért vadásszák. A hópárduc bundájára nagy a kereslet a nemzetközi piacon, és az emberek, akik megengedhetik maguknak, nagyon sok pénzt képesek fizetni érte. A tigrisek és leopárdok testrészeit gyakran felhasználják a hagyományos ázsiai gyógyszerek készítésében. Az állat szerveit, csontjait, bőrét , fogait eladják gyógyszerek készítésére.

Fogságban született hópárduc kölyök

A hegyvidéki területeket benépesítő emberek miatt a hópárducok elvesztik természetes élőhelyüket, táplálékforrásuktól is megfosztják őket, például a hegyi kecskétől és más növényevő állatoktól. A felbőszített hópárduc gyakran arra kényszerül, hogy megtámadja a telepesek állatállományát, ami végül az életébe kerül. Sok egyesület és szervezet fogott össze, hogy valahogy megóvják ezt a szép állatot. A világon számos állatkertben és védett területen sikerült megfelelő élőhelyet biztosítani a hópárducok számára, ahol biztonságban vannak az orvvadászoktól és vadászoktól.

Manapság a hópárducok a Himalája hideg és köves területeinek a lakói. A Himalája lábánál élő falusi emberek a hegyvidék szellem macskájának nevezik a hópárduct. Valóban a hópárduc szívéhez nagyon közel áll a Himalája hegyvidéke, ahol hívja a vadon szava.