A víz klórtartalma

A klór és vegyületei a díszhalak mérgezését okozhatják, a rombolva a gázcsere folyamatát. Elsőként a kopoltyú lebeny borul be nyálkával, majd a hal testének felülete is. A gázcsere folyamatának felbomlása a díszhalak szervezetének intoxikációját okozza, amelynek tüneteit két korszakra lehet osztani: az első időszakban a hal nyugtalanná válik, hirtelen, forgó mozgást végez, és megpróbál kiugrani az akváriumból; a második, éppen ellenkezőleg, a halak nem reagálnak a külső ingerekre. Hirtelen pusztulnak el.

A boncolásnál látható változások csak a kopoltyún fedezhetők fel: vérszegénység, valamint a kopoltyúlemezek szétesése. Különösen veszélyes a víz nagy mennyiségű klór (több 0,05-0,1 mg / l) tartalma a halivadékok számára. A pusztulásuk 2-3 órán belül következik be, holott a kifejlett hal számára ez a koncentráció ártalmatlan nagyon sokáig. A 0,03-0,05 mg / l klór koncentráció elpusztítja a halikrákat az inkubáció ideje alatt. Mivel az akváriumok fő vízforrása a vezetékes víz, amit klórozással fertőtlenítünk (különösen a meleg évszakokban), az akvaristának tudnia kell, hogyan szabadítja fel a klórt a vízből. A klór képes elpárologni a vízből. A csapvizet elegendő 1-2 napig egy nagy üveg-vagy zománcozott edénybe helyezni, hogy annak klórtartalma veszélytelen legyen a díszhalakra. Ezt a folyamatot fel lehet gyorsítani, ha a vizet 90 ° C-ra melegítjük 30-40 perc leforgása alatt. Nem szabad az akvárium elpárolgott vízét klórmentesítés nélkül pótolni, vagy utántölteni tisztítás után, a teljes vízcseréről is beszélve, amikor a régi vizet újra cseréljük! Megengedhetetlen, hogy tartósan klórozott vizet tartsunk az akváriumban, amelyben a hidegvízi díszhal és élő eledel található.