Haltuberkulózis (halgümőkor)

Haltuberkulózissal fertőzött egyed

Mit tesz egy akvarista, ha halai haltuberkulózissal fertőződnek? A legegyszerűbb megoldás - elpusztítani a beteg halakat, kidobni a növényzetet és a földet, fertőtleníteni az akváriumot, és kezdeni elölről az egészet. A másik,ha a gyanús tüneteket mutató halainkat a tetemekkel együtt mihamarabb eltávolítjuk az egészségesektől. Ugyanakkor a beteg halak legalább egy részét, ha nehezen is, de meg lehet menteni. Azonban a legtöbb és legjobb, amit egy akvarista tehet, az a kór megelőzése!

Haltuberkulózis

A haltuberkulózis az akváriumi díszhalak és egyes ipari halak fertőző betegsége, amit a saválló mikobaktériumok (Mycobacterium piscium és a Nocardia nemzetségből származó mikobaktériumok) okoznak. A tuberkúlózist eddig 34 csoportból, 120 halfajtánál fedezték fel.

Tünetek

A haltuberkulózis gyógyíthatatlan betegség

Bármelyik profi haltenyésztő azt fogja tanácsolja, hogy pusztítsuk el a beteg halat, mert gyógyíthatatlan és veszélyes a többi egyedre nézve. Sokan azt gondolják, hogy a girhes ivadékok felépülnek, de nem így van: a tüneteket és a fertőzést hordozó díszhalak egyfolytában betegeskednek, szerint a levegőből kapják el a fertőzéseket, és majdnem teljesen izolálva a többi haltól, ádáz erőfeszítések ellenére sem jönnek rendbe.

Ha felboncolunk egy tuberkulózisban elhullott halat, meglátjuk, miért. A halak belső szervein zsíros csomók keletkeznek. A máj, a lép, a vese, a bélfodrok, néha még az agy szemlélése közben is nagy mennyiségű szemcsés felhalmozódást találunk. Súlyosabb esetekben akár az egész szerv szövetén is megfigyelhetők ezek a felhalmozódások. Ezek a szervek nem lettek volna képesek normálisan működni, az ilyen hal soha nem jöhet rendbe. A szemcsés képződmények nem mások, mint a mikobaktériumok kolóniái, melyeket a fertőzött hal kötőszövete vesz körül. A hal egyfolytában próbálja lokalizálni a szaporodó baktériumokat, és ez a folytonos harc legyengíti szervezetét.

A bölcsőszájú halaknál a legfőbb tünet a súlyvesztés. A hal bélrendszerének szövetei ez esetben erősen károsulnak, felborul az emésztés, a hal nem eszik. Kelések keletkeznek a testen. Az összetett kép hasonlítani fog a hexamiták támadására (bélrendszert károsító paraziták).  Az erősebb és egészségesebb vitorláshalon, márványsügéren és diszkoszon is sok eseteben található egy-egy hexamita, de ők azok nem képesek veszélyes mennyiségekig elszaporodni, ugyanakkor a tuberkulózis által legyengült szervezetben akadálytalanul szaporodnak. A végeredmény: mind a két betegséget kezelni kell. Szintén gyakori tünet az egy- vagy kétoldali dülledtszeműség, mely leggyakrabban a sziámi harcoshalnál észlelhető.