A macskák mindig talpra esnek?

Ha egy macska lezuhan a magasból, jóval nagyobb az esélye a túlélésre, mint egy embernek vagy akár egy kutyának. Vajon miért? A magyarázat a zuhanás közben felvett ejtőernyőzéshez hasonlítható testhelyzetben keresendő.

Azt mondják, hogy Egyiptom szent állata, a boszorkányok társa túléli saját halálát... hétszer. Természetesen ez nem igaz, de az igen, hogy a macska csontozata, izomzata, és idegrendszere is alkalmas arra, hogy extrém helyzeteket is átvészeljen. Mint például az alábbi videóban szereplő cica, aki túlélt egy tizenötödik emeletről való zuhanást. Azóta gazdájával a veszélyes magasságból egy biztonságos talaj közeli lakásba költözött.

De hogyan is csinálta ezt az egyedülálló produkciót? Mit tesz zuhanás közben ahhoz, hogy 45 méter magasságból is élve érjen földet?

Jó esetben talpra esnek!

Zuhanás közben olyan testhelyzetet vesznek fel, mintha ejtőernyőznének. A hónuk alatt és comjuk között lévő bőrredők segítségével felére csökken a nehézségi erő, ezáltal lelassul a zuhanás sebessége - mondja Király Péter állatorvos. Ahhoz, hogy egy ejtőernyő kinyíljon, idő kell. Ezért a 15.-ről kipottyanó macskának is nagyobb az esélye a túlélésre, mint a negyedikről zuhanónak. Ez a toronyház szindróma. Vagyis a macskának legalább 12 méteres útra van szüksége ahhoz, biztonságosan a talpára essen, és elfusson. E túlélő akrobatának titka elsősorban idegrendszerének felépítésében keresendő. A macska idegei rendkívül gyors tájékozódásra adnak ugyanis lehetőséget.

_{A zuhanás fázisai}

Vajon mit él át a macska zuhanás közben?

Nem a zuhanás a fontos, hanem a megérkezés. Becsapódásnál a macska legérzékenyebb pontja a feje. Ugyanis szerencsés esetben mellső lábaival ér szilárd talajt, és ilyenkor könnyen lefejelheti a földet. De csodával határos módon még egy ilyen szabadesést is képes egy sima állkapocstöréssel megúszni. Az esés sikeressége persze nagymértékben a talajtól is függ.

A macska csontvázában az ízületek szögellése nagyon szerencsésnek mondható: az egyes ízületek hajlítófelületei igen kicsi szöget zárnak be mind a mellső, mind a hátsó végtagok esetében. Így egy rugalmas rendszer képződik, amely felfogja az ütődést.

Bármilyen hihetetlennek tűnik, a közönséges házimacska szó szerint sokkal talpraesettebb vadonélő rokonainál. A házi macska tehát jól tud "ejtőernyőzni", de azért ne rohanjak azonnal tesztelni e képességüket, mert lehet, hogy most az egyszer nem jön össze a túlélő mutatvány, és családunk szegényebb lenne egy profi egérfogóval. Sőt házi kedvencünk védelmében nem árt hálót szerelni a nyitott ablakra.