-
Szállodai recepciós állás
-
Dolgozz szállodai programszervezőként napsütötte nyaralóhelyeken
-
sofőr
-
Kőműves
-
Értékesítő
-
Óvodapedagógus
-
karbantartó
-
TIG hegesztők
2024. 11. 21
-
Csomagoló - Webshop Munkatárs
2024. 12. 04
-
Lead Security Provisioning Analyst
2024. 12. 08
-
Telefonos operátor
2024. 12. 09
-
IT Helpdesk Gyakornok
2024. 12. 09
-
Workflow fejlesztő gyakornok
2024. 12. 09
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
Suzy, az új családtag
A család négylábú kedvence, SUZY gondolata, aki egy szuka trikolor foxi kutya, 2014 tavaszán született meg, amikor is friss házasként, férjemmel úgy döntöttünk, hogy vegyszermentes gazdálkodásba kezdünk. Az őshonos állatfajták bővülése, még több és változatosabb takarmányt kívánt, ami, mint tudjuk nagyon csábító élelem a rágcsálóknak is, amiktől én, kimondottan irtózom. Rövid idő alatt annyira elszaporodtak, hiszen a jobbnál jobb csemege várta őket a terményesben, hogy megoldást kellett találnunk a kiirtásukra. A különféle mérgek és irtószerek két dolog miatt sem jöhetett szóba: a vegyszermentes és szabadtartás mellett nem fért bele, hogy mérget tegyünk ki, illetve a már meglévő, öregedő két keverék tacskó kutyáink miatt sem, akiknél félő volt, hogy beleesznek.
Így kutyaszerető családként, keresni kezdtünk egy felelős kutyatartó helyet, kiváló patkányozó vérvonalú foxi kutyust, akit meg is találtunk itt a faluban. 6 hetes korában hoztuk el Suzy-t, 2015. május 1-én, és akkoriban bizony még az éjszakák hidegek voltak, így a hosszabb szőrű tacskónk melegítette és vigyázott rá, ha kellett napközben is.
Izgalmas hétköznapok
Megkezdődött nálunk a kis élete, megismertettük az összes jószággal, és számunkra is hihetetlen volt, de pár hetes kora ellenére, felfedezte azokat a helyeket, ahol a patkányok tanyáztak, valamint a járataik voltak. Hamar megtanulta, hogy a szabadon tartott baromfit nem bántjuk, és ásni is csak a patkány után ásott a ganéban, az általuk kialakított járatokat felkutatva.
A legjobb barátja, az akkor született Ödönke, a szürkemarha borjú, akit, ha meglátogatott Suzy, mert a legelőre azért jó pár métert kellett gyalogolnia az udvarból, mindig megnyalogatta úgy, hogy a kiskutya hanyatt feküdt neki. És kedvenc játékuk a kergetőzés volt, ami a mai napig megmaradt, bár azóta Ödön 6 mázsásra cseperedett.
A kiskutyánk mindenhova jött velünk, még autóval is, ami fontos volt, hiszen az előző kutyámat a szomszédok megmérgezték. Így mindig mindenhova elkísért és én átkerültem az anyós ülésből a hátsó ülésre. Imád utazni, nézni az ablakból a tájat és ha elfárad, lefeküdni.
Udvarló kerestetik
2016 második felében jött a következő elhatározás, hogy Suzy mellé kell egy másik jó patkányozó szuka. Elkezdtünk neki fiút keresni, hogy majd csemetéjével még jobban kitisztítsák gazdaságunkat a rágcsálóktól. Még ez év végére találtunk rá VITO-ra, aki egy befogadott 3 éves trikolor foxi kan kutya, és igaz, hogy egy budapesti lakótelepen él, de remek patkányozó, amit sétáltatásai alatt bizonyít gazdájának. Az első találkozás Vito részéről nem Suzy irányába, sokkal inkább a szabadon kapirgáló baromfira irányult. Miután rendeződtek a körülmények, a két foxi összebarátkozott, a kémia is láthatóan működött, ami a második és harmadik alkalommal bizonyosságot is nyert.
Állapotosság
Az állapotosságot Suzy elég jól viselte, azon túl, hogy mellbimbói beduzzadtak, az első időszakban többet pihent, majd a másodikban óvatosabb is lett magával szemben, de még az utolsó napjaiban is fogott patkányt, valamint hogy autózhasson, képes volt a nagy pocijával felugrani az ülésre, nehogy itthon hagyjuk. Férjemmel elkészítettük a családi fészkét a házunk előszobájában, és amit Suzy is elfogadott. Én pedig beizzítottam a fényképezőgépet és a videót, hogy minden pillanatot megörökítsek.
Szülés
Ennek az évnek 12. hetében kezdte a vackát keresni, ide-oda mászkált, majd március 24-én, Gábor napján, reggel 7 óra 19 perckor megszületett az első kölyök. Majd másfél óránként bújtak ki egymás után a testvérek. A negyedik pici után felállt és kiment az udvarra és mi tágra nyílt szemekkel figyeltük, hogy mit csinál. Ekkor láttuk, hogy a méhlepényt kinyomja, majd visszament kölykeihez. Férjem fellélegzett, s mondta, hogy ugye hogy négyen lettek. Nekem furcsa volt még a hasának mérete, így figyeltük tovább. Kicsivel később kibújt a következő, és innentől nagyobb időintervallumonként, éjszakába nyúlóan, de csak jöttek és jöttek a kiskutyák. Végül másnap, kora délután fél kettő fele bújt ki az utolsó, KILENCEDIK kistestvér.
Suzy nagyon fegyelmezett volt végig, egy hangos vakkantást sem ejtett, épphogy csak nyögdécselt, nézett ránk a barna kis szemével, mintha segítséget kérne, és mi mindent megtettünk, hogy megkönnyítsük a szülését. Közben itattuk vízzel, tejjel, épp, amit akart inni, kínálgattuk étellel, amit nagyon szeret, de azt nem akarta. A szülése alatt csak egyszer ment ki, végig ott volt, és tudta a dolgát. A végeredmény Őt is meglepte, és csak nézte, hogy, hogy került ide ennyi kis mászkáló, cicit kereső négylábú. De ösztönösen könnyedén megoldotta a szoptatást, igaz éppen csak hogy elfértek egymás mellett, alatt, és persze senki nem maradt éhen.
Délután észrevetettem Suzy-n, hogy még nyomja magát, mintha szülni akarna, fájdalmai vannak, ha felállt, görnyedve járt, illetve segítségkérő nézéssel nézett rám. Gyanús volt, megnyomkodtam a hasát és keménységet éreztem. Egy tízedik kiskutyára gondoltam, amire már elfogyott az ereje, és elmúlt a szülési inger. Szombat délután azonnal hívtam az ügyeletes állatorvost, akinek elmondtam a tüneteket és Ő rögtön berendelt. Az autóban való utaztatástól nem voltunk megijedve, hiszen pocakosan is élvezte, így az egész családot vittük abban a fészekben, amiben szült. Az újdonsült kismama a picikkel utazott, nem ült előre az első ülésre gazdija mellé, ahogy szokott. Én persze hátul figyeltem, hogy minden rendben van-e. És ahogy sejtettük, az utánpótlás is éppúgy szeret utazni, mint anyukájuk. Odaérve bevittük a rendelőbe az almot, és Suzy pont akkor nyomta ki a méhlepény utóját. Elmondtam a tüneteket és sejtésem, majd a doktor bácsi megvizsgálta, megnyomkodta óvatosan, végül elővette az ultrahangot, és mi nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattuk és néztük a monitoron a látottakat. Fellélegeztem, mert szerencsére nem voltak többen, valószínű a még akkor benne lévő méhlepényt és a megnagyobbodott méhét érezhettem. Kapott 3 injekciót, és mehettünk is haza. Megkezdődtek a nagycsaládosok mindennapjai, persze nem csak a kismamának, hanem nekünk is.
Mindennapok
Suzy 4 napig szinte fel sem kelt gyermekei mellől, folyamatosan mellettük volt és szoptatott, az élelmet és az innivalót is úgy tettük elé. A napi program: etetés és alvás. Majd az 5. naptól egyre több időszakokra magukra hagyta a kicsiket, Ő pedig újra bejárta a szokásos helyeit, még patkányt is fogott. Valamint gazdiját kísérte az állatok reggeli és esti etetésénél, és persze, ha autóval volt valami elintézni való, nem maradhatott itthon.
2 hetes korukra már 4 lábra álltak, és igaz el-el botladoztak, de egyre többet mozgolódtak, helyezkedtek. Közben egymást is felfedezték, és napról-napra egyre többet és ügyesebben játszottak egymással. Majd arra lettünk figyelmesek, hogy a „kis és nagy dolguk” elvégzésekor félre mennek és mindenki ugyanazon a területen végzi a dolgát. Hihetetlenül okosak! 3 hetes korukra már a helyükről is kimásztak és írnom sem kell, hogy szoptatáskor kicsit kavarodás van, hiszen a termetük miatt már nehezebben férnek a cicihez, és Suzy is már félve megy etetni.
Segítségül, meg is kezdtük a hozzátáplálást, most még csak házi tejjel. És persze nem maradhat el részünkről, hogy minden nap többször is, ne figyelnénk fejlődésük, hogy melyikből, milyen kutya lesz, valamint, hogy-hogy játszanak egymással. És ennek a csodának, szinte minden pillanatát megörökítem az utókornak.
Pintérné Rakszegi Zita
Sisi Alapítvány