
Matthias rettentően félt. Valami félelmetes szörnyeteg lakott a szobában, egy átlátszó falú dobozban, aminek Matthias mindig nekirohant, ha a tesójával kergetőztek.

A rém nem mindig lakott ebben a dobozban, csak ha a ketrecét tisztították. Félelmetes fütyülése, csipogása és szárazkenyér-rágcsálása hallatán felállt a macskaszőr a macskahátakon.

Ráadásul nagyon büdös volt, a kényes macskaorrok tüsszögve szimatoltak a szörnyeteg odúja körül. Mazsola egy nap megelégelte öccse gyávaságát, és összeszedve minden bátorságát, kérdően rányávogott a szörnyre.

Az álmatag szemekkel kukkantott ki házából és visszacsipogott. Tolmács híján Mazsola ellenségesen értelmezte a szörnycsippantásokat és megpróbálta kikanalazni a szörnyet rejtekéből.

A csipogó démon észlelve az ellenséges behatoló mancsokat és féltve szárazkenyér-készletét, halált megvető bátorsággal rohant ki és harapott bele Mazsola érzékeny orrába. Mazsola sírva bújt Matthiashoz, aki azt nyávogta nővérének: "Mondtam, hogy veszélyes..."