Manó vadászgörény világgá ment...
Mostanában haragszom a mamira... Mióta ideköltöztünk ebbe a lakásba, sokkal kevesebbet foglalkozik velünk. Mármint Velem és Bendegúzzal...

Mostanában haragszom a mamira...

Mióta ide költöztünk ebbe a lakásba, sokkal kevesebbet foglalkozik velünk. Mármint Velem és Bendegúzzal - aki a játszótársam, de nem érti a női lélek finom rezdüléseit (pedig mostanában próbálok hozzá kedvesen közeledni; mindhiába).

Manó világgá ment

Szóval az új lakásban lakik velünk egy nagyon magas négylábú is . A mami - a HŰTLEN - pedig egyre gyakrabban itt hagy minket, hogy rejtélyes utakra menjen a magas négylábúval. Teszi ezt természetesen az esti hancúr idején, amikor kutya kötelessége lenne engem (és esetleg Bendegúzt is) mulattatni.

Tessék. Megmondtam. Már veszi is a kabátját, hogy induljon. Na most jól kilesem, hogy hova mennek édes kettesben. Még jó, hogy a mami nem vette észre, hogy az előbb kilógtam a szobából...

Már nyitja is az ajtót. Óvatos leszek, kisurranok a négylábú takarásában... Húúú, mennyi cserép és növény! Ezeket most jól szemügyre veszem. Hoppá, közben a mami elindult lefelé.

- Hééé mami! Hova rohantok annyira?! Várj meg! Én is jövök!

Nem hall engem. De rohannom kell, mert mindjárt becsukódik a lépcsőház ajtaja. Kifürkészem a mami titkait, ha addig élek is. Futááás! Sikerült! Az utcán vagyok, még látom is a mamit, de nagyon messze van. Nem érek a nyomukba, pedig szedem a tappancsaimat.

Na jó! Akkor én most világgá megyek. Nem is szeret engem a mami. És különben is... Mennyi izgalmas illat! Lehet, hogy még valami jóképű fiúval is találkozom?

Merre is induljak? Lássuk csak. A mami eddig nem engedett az autók alá, mert koszos leszek. Akkor most jól összekoszolom magam. Hi, hi, hi. A mami ettől majd jó dühös lesz, de nem baj, megérdemli. Melyik legyen a megfelelő autó? Egy magamfajta úrilány mégsem mászhat be bármelyik alá. Nahát, meg is találtam. Szép szürke autó. De milyen messze van. Aha ez itt úttest. Mami ezen sem enged átmenni, ilyenkor mindig ölbe vesz. Na mindegy, úgyis rosszalkodni akarok. Irány a kiszemelt autó. Most nem látok semmit a közelben. Hát akkor futás. Siker! Megérkeztem. Csak tudnám, miért voltam eddig ettől eltiltva. Itt nincs is semmi érdekes, semmi mulatságos. Még játszani sincs mivel. Megyek is innen, persze csak a fal mellett. Biztos, ami biztos. Fú, de hosszú ház ez. Meddig kell még mennem? Kezd fázni a tapim. Ráadásul fogalmam sincs, hogy hova mehetett a mami a négylábúval. Lehet, hogy erre vannak? Ni-ni, ott egy ember. Meg is kérdezem tőle, hogy látta-e az én mamimat és az undok négylábút.

- Hé! Mit csinálsz? Miért veszel fel? Úúútálom, ha idegenek dajkálnak és simogatnak! Megharapjalak?! Hm, de nem szabad harapnom, hátha tud segíteni.

- Láttad a mamimat? Egy csúnya hosszúlábú teremtménnyel van! Nem tudod merre mentek? Most miért teszel le?! Nem válaszolnál végre?!

Hát ez érthetetlen. Miért nem tud semmit mondani, csak gügyögni, hogy: - "Milyen édes kis tünemény vagy!" - úúúútálom ha gügyögnek velem! Megyek is tovább, megkérdezem azt a másik embert is.

- Szia! Nem láttad a mamimat? Na tessék. Ez is simogat. Ha te is felveszel dajkálni, hát tutira fúria leszek!

Nem vesz fel, viszont ő sem tud segíteni. Nem is volt jó ötlet ez a világgá menetel. Sötét van. Fáznak a talpaim. Fáradt vagyok. És már el is múlt vacsoraidő. Nini! Négylábúak!

- Mamiiiii! Itt vagyok! Hahó!

Észrevett! És már jönnek is! Jönnek...? Várjunk csak! Ezek többen vannak. Most nézem csak. Nem is a mami az! -Hé! Miért vettél fel? Hova viszel?

Most akár jól meg is haraphatnálak, ha nem fázna a lábam, és nem lennék ennyire elfáradva. Ezért kegyesen megengedem, hogy vigyél. Autó?

- Hova megyünk autóval? Hazavisztek a mamihoz és Bendegúzhoz?! Már meg is érkeztünk? De mi nem ebben a házban lakunk! Biztos, hogy nem ilyen.

Nahát! Itt vannak görények! Sziasztok!!! Végre valaki, aki megért engem!!! Jöttök játszani?

És milyen jóképű ez a fiú! Kár, hogy nem akar velem foglalkozni nőileg ugyanúgy, mint Bendegúz. Bendegúz... Vajon mit csinálhat most? Biztosan tömi magába a jutifalatot a mami kezéből. Lehet, hogy észre sem vették, hogy nem vagyok meg?

- Naaa! Most meg már megint hova visztek? Miért tesztek bele ebbe a kosárba? Nem akarom, hogy bezárjatok! Nem is voltam rossz!!!

Mi ez az ismerős szag? Ezt már éreztem a maminál is. Benyúlsz a kosárba? Na most már elég!

- Téged ismerlek! Ne beszélgess annyit! Vigyél haza! Most!!! Nem hallod?Akkor nesze! Akarsz még harapást? Tessék! Adhatok még!

Már megint autókázunk. Úúútálok autókázni! Az én Bendegúzomat akarom! És a mamit akarom! És a vacsit akarom!

Megálltunk! Igen!!!! Ez az a ház! Mi ez a sok ember?! És mindenki hozzám beszél. De hol van a mami? Nem látom! De érzem! Itt kell lennie!
- Mamiiiiiiiii!Megvan!

- Mami, mami! Menjünk haza! Hideg van! Éhes vagyok! Hé! Ne szoríts ennyire! Mitől vizes az arcod? Valami baj van mami?

Végre itthon vagyok. És itt van Bendegúz is. És a vacsorám is. És a függőágyam is. És a mami is. Fáradt vagyok. Hagyjatok most már aludni...

Manó tüzel. És mint minden lány, ilyenkor neki is mehetnékje van. Egyik este, bármilyen óvatos voltam, kiszökött a szobámból, és később, amikor levittem az albérlőtársam kutyáját sétálni, sikerült a lakásból is kiosonnia. Bár viszonylag hamar észrevettem, a keresés 2,5 órája alatt éveket öregedtem. Szerencsém volt, mert összefutott egy házaspárral, akik kutyát sétáltattak, de tartanak két görit is. Ők hazavitték, a drágámat, arra az időre amíg megkeresik a gazdáját. Ez azonban - hála a görkések összetartásának -  mindössze 2 órát vett igénybe. Aki meghallotta Manó eltűnését, szélsebesen odajött keresni. Köszönöm nekik is (Barna - aki gyakorlatilag megtalálta és akit Manó hálából többször megharapott, Eszter, Chris, Évi, Ricsi) hisz nélkülük nem tudtam volna minden járókelőt megkérdezni a környéken és nem jutottam volna ennyire hamar Manó nyomára.

Az esetből sokat tanultam és ezután még fokozottabban figyelek a rosszcsontjaimra.

hozzászólások
értékelés