A dodó madár

A dodó nagy, repülésre képtelen madár volt, amely az Indiai-óceán területén lévő Mauritius szigetén élt. A madárral kapcsolatos legrégebbi feljegyzéseket a 16. és 17. században Mauritius szigetén megszálló tengerészek és kapitányok naplóiból és írásaiból tudhatjuk meg. Habár nem lehet pontosan tudni, hogy mikor halt ki, úgy gondolják, hogy 1681 körülre tehető. Manapság csak a tengerészek írásaiból és rajzaiból ismerjük a dodó madár történetét, és a kiásott kövületek árulkodnak egykori létezéséről.

Hogy nézett ki a dodó?

Az összes bizonyítékot egybevetve, eléggé pontos leírást kapunk a dodóról. Nagy, kövérkés madár volt, magassága kb 1 m lehetett. Testét puha, szürke tolltakaró borította, a fartájékon pedig fehéres színű tollazata volt. Csökevényes szárnyakkal rendelkezett, melyek túl gyengég voltak a repüléshez. Tehát ezeket a szárnyakat nem használták repülésre, csakúgy, mint a pingvinek. Rövid és vastag, sárga lábai voltak. Mindkét lábán négy lábujja volt, három elöl és egy hátul, a lábujjakon fekete, vastag karmok voltak. Kis sárga szemei voltak, a csőre hosszú volt és görbe, világoszöld vagy halványsárga színben pompázott.

Ptilonorhynchus violaceus

Hogyan élt a dodó?

Több szólás is létezik a dodóval kapcsolatban, köztük a dodó madár járásával vagy inkább "gázolásával" kapcsolatban. Tulajdonképpen a Mauritius szigetét megszálló tengerészek szórakoztatónak találták a madár látszólag ügyetlen viselkedésmódját. Leginkább a dodó menekülési kísérletét tartották viccesnek. Ezenkívül a legtöbb fennmaradt írás lusta, buta állatnak tartja a dodó madarat. A nagy csőrén (és félelmetes harapásán) kívül azt jegyezték meg róla, hogy a dodónak nem volt semmilyen más védekezési módszere a ragadozók ellen. Többféle találgatás látott napvilágot a dodómadarak étkezési szokásait illetően. Állítólag a dodó belegázolt a vízbe, és úgy kapta el a halakat. Ami akkoriban és manapság is lenyűgőzi az embereket, az az a tény,  hogy a dodó állítólag gyakran fogyasztott köveket, amik elősegítették az emésztését. A dodó madár élőhelyéül a Mauritius szigetén megtalálható fennsíkok, alacsony hegyek, erdők és partmenti szirtek szolgáltak. Úgy vélik, a dodók elsősorban az erdők lakói voltak, de léteznek képek és történetek, melyek arról tanúskodnak, hogy bizony Mauritius sziget partján is megfordultak. Állítólag fészkeiket az erdő mélyén rakták.

A dodó kihalása

A dodó madár kihalásáért az ember felelős. Az első tengerészcsoport, amely 1507-ben szállt le Mauritius szigetén, portugálokból tevődött össze, akiknek a kapitánya egy Mascaregnas névre hallgató férfi volt. Őket követően többen is megfordultak a szigeten, portugálok és hollandok, britek és mások. A partraszállóknak a dodómadár ételt és szórakozást is jelentett egyben. 1644-ben a hollandok gyarmatosították Mauritius szigetét, hoztak magukkal macskákat, kutyákat, disznókat és időnként majmokat is. Ezek az állatok lerombolták az erdőben lévő dodómadarak fészkeit, és megették a tojásaikat és fiókáikat. Ez és a dodó fogyasztása mind hozzájárult a madár kihalásához 1681-ben. Mindent egybevetve, nagyon kevés dolgot lehet tudni erről a teremtményről.