1301. Kik azok a Dinoszauruszok?
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A dinoszauruszok sorába minden idők legnagyobb hüllői tartoznak. A szárazföldi óriások mintegy 200 millió éven át voltak élet és halál urai a földön, pedig az agyuk nem volt nagyobb egy diónál...
A nagyjából autóbusz méretű Stegosaurus (4,5tonna felett volt) agyának tömege a 80 grammot sem haladta meg, ami - semmi kétség - azt jelenti, hogy nem az eszéről volt híres a dínótársai körében. Körübelül 150 millió évvel ezelőtt élt, és az őslénykutatók úgy vélik, hogy mohákat, páfrányokat, zsurlókat, cikászokat, tűlevelűeket és gyümölcsöket fogyasztott, de rágóképessége nem lévén zúzóköveket is nyelt hozzá az emésztése megkönnyítésére.
A dinoszauruszok igazi "kozmopoliták". A Pangea minden részébe eljutottak. Húsz családjuk majdnem minden kontinensről előkerült. A dinoszauruszoknak, a repülő hüllőknek és a krokodiloknak közös őse volt. Nézzük a legzsarnokabb gyíkot, a Tyranoszauruszt!
Már a nevének jelentése is sokatmondó: Triceratops - ´három szarv arc´. Körülbelül 68–65 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén. A nagy nyakfodorral és szarvakkal rendelkező, négy lábon mozgó, a modern orrszarvúéhoz hasonló testű Triceratops az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Sok elképzelés született a Triceratops fejdíszeinek céljait illetően és jelenleg az udvarlás tűnik legvalószínűbbnek. Gondoljunk csak a XVI-XVII. század nyakfodort viselő hős szerelmeseire! Lássuk, mit tudunk még róla!
Az őshüllő olyan, többféle kategóriába tartozó állatok csoportját jelenti, amely segít a dinoszauruszok más korai hüllőktől való megkülönböztetésében. A levegőt meghódító első szárnyas lények a dinoszauruszokkal csak távoli rokonságban álltak. A magasból csaptak le zsákmányukra, de a negyedik ujjuk végétől a hátsó láb tövéig feszülő repülőhártyájukkal kilométereket tudtak siklani is...
Sajnos az ilyen korban lévő kutya esetében a fiatal korban elmaradt szocializációt és nevelést nagyon nehéz (de nem lehetetlen !) pótolni. Amennyiben megállapítható, hogy a fajtársakkal szembeni viselkedésének jelentős része az un. 'szexuális indittatás' - akkor az ivartalanítás még ebben a korban is egy jó lehetőséget jelenthet a fentiekben említettek pótláshoz.
A probléma lehet allergiás, gombás, parazitás eredetű, úgyhogy mindenképpen állatorvosi ellátást igénylő eset...
Ha a patkóetető 1,5 dl-es azzal semmi gond, de, ha ezt telerakja lágyeleséggel, gyümölcscel, az már igencsak problémás lehet. Tojásos lágyeleségből két naponta egy teáskanálnyi bőven elég egy párnak. Erre mehet egyetlen csepp máriatövis olaj. Túladagolása esetén hasmenés jelentkezhet, ami automatikusan megszünik az olaj megvonásával. Ilyenkor a lágyeleség, gyümölcs etetését is fel kell függeszteni a tünet megszűnéséig. A máriatövis nem csupán megállítja a máj "elfajulását", de regenerálja is. Mi mag formájában etetjük, olajat csak olyankor adtunk, mint egy, a közelmúltban vásárolt amazonpapagájunk esetében, aki az ólommérgezése miatt fellépő hányinger következtében teljesen felhagyott az önálló evéssel. A máriatövis hatékonyságát jól demonstrája, hogy az első röntgenen látható jelentős májzsugorodás, a második kép alapján egyetlen hét elteltével némi fejlődést is mutatott. Azóta a magkeverékének kb. 10%-a máriatövis mag. Ha visszanyeri eredeti 70 dkg-os testsúlyát és teljesen tünetmentes lesz, akkor elesége, miként az összes többi papagájunk magkeveréke 1:20, 1:30 arányban fog máriatövis magot tartalmazni. Vagyis a kérdésre válaszolva, nem kúraszerűen, hanem folyamatosan, kis mennyiségben etetjük. Mivel a mi hullámospapagájaink is előszeretettel fogyasztják, érdemes lenne Csupikáék köleséhez is a magot hozzákeverni, bízva benne, hogy ha nem is eszik meg pár nap után, de talán egyszer mégiscsak rászoknak. Mag formájában elkerülhető az a mellékhatás, hogy esetleg hasmenést kapjon tőle a madárka.
Sajnos én így nem tudok okosakat mondani, a kérdéseket a kezelő állatorvosnak kell feltenni, hiszen ő ismeri a beteget, ő tudja, mi alapján állapította meg a diagnózist, ő tudja, hogy milyen vizsgálati leletre alapozott. Ha valóban parvovírusos volt a kutya, akkor ha már rendeződött a bélsara, illene már ennie is valamennyit. És nem szabadna már hánynia. Tehát, valami nem stimmel ebben a történetben. De azt, hogy mi nem stimmel, innen a távolból nem lehet megmondani.
Attól függ, milyen sebről van szó. Friss, felületes sérülést nyugodtan megpróbálhat kezelni, de mély vagy fertőzött seb már komolyabb ellátást, esetleg antibiotikumos kezelést igényelhet.