1831. Hogyan szoktassuk le a papagájt a rikácsolásról?
Ha a papagáj néha-néha felrikkant, vagy tíz-húsz percen át csipog és csiripel, az még nem jelent problémát. De ki képes elviselni a naphosszat tartó, iszonyú rikácsolást? Szoktassuk le róla!
Ha a papagáj néha-néha felrikkant, vagy tíz-húsz percen át csipog és csiripel, az még nem jelent problémát. De ki képes elviselni a naphosszat tartó, iszonyú rikácsolást? Szoktassuk le róla!
Megérkezett Ghafula és Tjobbe, újabb két csimpánzzal bővült a Veszprémi Állatkert csimpánzcsapata.
Mivel a madarak közelebb állnak a vadvilági életmódhoz, mint egyéb kisállatok, és sokszor más állatok prédáivá válnak, ezért nagyon jól álcázzák, ha betegek. Sajnos ez legtöbbször kétségeket okozhat a gondok észrevételében, ezért állapotuk megfigyelése kreativitást igényel gazdáiktól.
Mik a vírusok, baktériumok és gombák? Ezek olyan mikroorganizmusok, amelyek betegségeket okozhatnak. Mi is a különbség közöttük? Melyik milyen betegséget okoz és mi ezeknek a kezelési módja? Mivel a vírusok, baktériumok és gombák jól ismert betegségeket okoznak, mégis könnyen összetéveszthetjük az ezeket okozó mikroorganizmusokkal, pedig annyira különbözőek, mint az egér és az elefánt.
Természetesen az egészséges fogakat! Az emberekhez, kutyákhoz és macskákhoz hasonlóan a vadászgörények is fogainak is rendszeres ápolásra van szüksége. Nem árt időnként fogászati ellenőrzésre vinni kedvencünket.
Nagyon kis esély van arra, hogy az Ön által leírt tünetnek kizárólagosan pszichikai oka legyen. A további anamézishez mindenképpen szükség van, hogy külsőleg megfigylhető legyen a tünet helye. Tehát ha tetszik a kutyusnak, ha nem, másik ember segítségével, estleg szájbekötő vagy szájkosár alkalmazása mellett, meg kell vizsgálni azt a helyet ahol feltehetően a kutyának vizskető vagy kellemetlen érzése van.
A parvovírusról soha nem volt szó abban a körben, ami az embereket is érinthetné. Nem zoonózis, embert nem fertőz. A kutyák betegsége. Parvovírusos bélgyulladás A betegséget egy kisméretű, igen ellenálló vírus okozza, amely valószínűleg az 1970-es évek végén alakult ki a macska hasonló vírusának átalakulásával. Több mint 10 évig, a vakcina kifejlesztéséig, nagyon sok kutya betegedett meg a vírustól. Szerencsére a védőoltás megállította a járványszerű terjedést és a vakcinát beadató gazdik azóta biztonságban tudhatják ebüket. A vírus természetesen nem tűnt el, továbbra is megfertőzheti azokat a kutyákat, amelyek nem lettek rendesen beoltva. Elsősorban a néhány hetes, pár hónapos kölyökkutyák a veszélyeztetettek. De vannak olyan kutyafajták is, amelyek különösen érzékenyek a parvóra, mint például a rottweiler vagy az uszkár. Ezek a fajták megfelelő védettség nélkül szinte biztos, hogy előbb-utóbb megfertőződnek a kórokozóval. A betegség elsősorban a vírustartalmú széklettel fertőz. A parvovírusos bélgyulladás legfontosabb tünetei: állandó hányás, hasmenés. A széklet bűzös, véres és szinte megállíthatatlan. Az állat nem eszik, nem iszik, kedvetlen, elesett, erős hasi fájdalmai vannak. A folyamatos folyadékveszteség miatt az állat kiszárad, sokkos állapotba kerül, és gyorsan elhullik. Gyógyulásra csak abban az esetben van esély, ha a gazdi gyorsan cselekszik és állatorvosi segítséget, intenzív ápolást kér, amely gyakran kórházi ápolást jelent.
A kutya tanítása következetesen és folyamatosan kell, hogy történjen, az alábbi cikkek nagyon sokat segíthetnek az okítás során:
Mivel fáj a lába, valószínű ez okozhatja, hogy nem a wc-jébe megy és az érintésre is fájdalommal reagál. Néhány hétig nyugalomra van szüksége, kerülnie kellene az intenzív mozgást (ugrás).
Elméletileg helyrejöhet, de mindenesetre nem túl jó jel. 1éves korára fog kialakulni a végleges harapása, addig mindenféleképp kétséges marad a fejlődés iránya.