A papagáj akkor érzi magát a legnagyobb biztonságban, ha nagyjából mell-fejmagasságban lehet a gazdájával. A fölé tornyosuló ember megrémisztheti. A kailtba benyúlás nem volt korai, mivel valóban jól haladtak a szelídítéssel és tényleg minél fiatalabb korban érdemes elkezdeni. A kiengedés viszont még valószínűleg korai volt, nem érezte magát még otthon a ketrecben(nem lakta be a revírjét), illetve az ebből adódó ketrecáthelyezések is megijeszthették. A fürtökölessel való kézhezszoktatás úgy történt, "ahogy a nagykönyvben megvan írva". Ez folytatható, de a kiengedés még várhat, a szelíd madár előbb-utóbb követelni is fogja. Amikor ez bekövetkezik, egyéb foglalkozás helyett elég elérni, hogy megüljön a kézen, vállon és így ismerkedjen az új lakókörnyezetével. A legtöbb szelídülő papagáj előbb csendben figyeli, hogy gazdája újságot olvas,számítógép elé ül, majd ő fogja jelezni, ha igényli a törődést. Ez az előrehajtott buksijukon is látszik, mikor kérik a tarkójuk vakargatását, vagy hozzákezdenek az újság "lapozgatásához".