A kutya viselkedési problémái: kiskutya szindróma

A kiskutya szindróma kistermetű kutyafajnál fellépő viselkedési zavart jelent. Anélkül, hogy ujjal mutogatnánk, a legtöbbször mégis a gazdik a hibásak kis kedvencük viselkedés zavarának kialakulásában. A kutyák a családot egy falkaként fogják fel, és mihelyt a kiskutyának túl sokat engednek meg, ők automatikusan a falka vezérének érzik magukat.

Melyek a kiskutya szindróma jellemzői?

Az egyik legegyértelműbb jele ennek a szindrómának, ha a kutya az emberre ugrik. Itt egy példa, ha egy 35 kilogrammos labrador egy személyre ugrik, rögtön azt mondják, hogy „rossz kutya, szállj le gyorsan", de ha egy 3 kilogrammos yorkshire terrierről van szó ugyanez a viselkedés édes és elfogadható. Sajnos, ha megengedjük a terriernek, hogy a lábunkra ugorjon, ez olyan mintha testbeszéddel azt jeleznénk, hogy ő uralkodik fölöttünk, a kutya értelmezésében az ugrás a dominancia jele. Ha a kutyának meg van engedve, hogy felugorjon, azt fogja gondolni, hogy ő a főnök.

Ez csak egy a sok jel közül mely kiskutya szindrómára utal. Egy másik tünet az, ha a kutyának meg van engedve, hogy nagyobb kutyára ugasson vagy morogjon, ugyancsak azért mert ez egy édes dolog, vagy ha a gazdi hagyja, hogy ölébe feküdjön evés közben, vagy kitúrja a kanapéról tévénézés közben.

Mit tehetünk?

A kiskutya szindróma könnyen kezelhető, főleg ha a gazdi hajlamos ennek érdekében lépéseket tenni. A gazdának úgy kell kutyájára néznie, mint egy kutyára, nem, mint egy édes kis ölebre. Ez azt jelenti, hogy a kutya viselkedését megvizsgálja, és szükség esetén fegyelmezi. Tehát ha a gazda nem engedné meg egy 45 kilós masztiffnak, hogy az asztal mellett könyörögjön, akkor ne tegyen különbséget a csivavál sem.

Röviden, a tulajdonos egy viselkedésfejlesztő terápiát kell véghezvigyen. Segíthet, ha úgy tekintünk egy csivavára mintha egy 45 kilós masztiff lenne, és rögtön észrevesszük, ha viselkedése nem megfelelő.