A norvég erdei cica

A norvég erdei macskafajta több száz vagy akár több ezer éves is lehet. A nagytestű és hosszú szőrű fajtatiszta macskák aranyosak és szelíd a temperamentumuk. Egyesek szerint a vikingek társai voltak, és Leif Ericksonnal bejárták a világot. A hajókon abból a célból tartották őket, hogy elpusztítsák a rágcsálókat.

Története és eredete

Hatalmas méretei ellenére nem leszármazottja, még csak nem is rokona a vadmacskáknak. A Norsk Skogkatt (norvég erdei macska) több száz évvel ezelőtt jelent meg Észak-Európában. Valószínűleg a rómaiak hozták be Európába a házimacskákat, és a norvég erdei macskák azoknak a leszármazottai.

A nagy, hosszúszőrű macskák a skandináv mitológiában is helyet kaptak. Az Edda versek megjelenése előtt, amelyek i. sz. 800 és 1100 között íródtak, már a száj- és néphagyomány említést tesz a hosszúszőrű házimacskákról, így több mint bizonyos, hogy nagyon hosszú idő óta megjelent Norvégiában ez a macskafajta.

Észak-Norvégia zord éghajlata egy erős kihívás volt a macskák számára. Mivel az évszázadok folyamán csak a legerősebbek és a legnagyobbak maradtak életképesek, így hosszú vízálló bundával, erős testalkattal, éles elmével és gyors ösztönökkel rendelkeznek. Az első norvég macskaklub 1934-ben alakult, az első norvég erdei macska pedig 1938-ban volt kiállítva Oszlóban. A második világháború alatt a fajt kipusztulás fenyegette, és a rövidszőrű házimacskával (hauskatt) való keresztezés a fajta tisztaságát veszélyeztette.

A háború után a norvég macskakedvelők egy tenyésztési programba kezdtek azért, hogy megmentsék a fajtát a kihalástól. Az erőfeszítések gyümölcsözőek voltak, és a néhai Olaf király hivatalosan is „Norvég Erdei Macskának" nevezte el ezt a macskafajtát.

Megjelenése

Bár a norvég erdei macska és a Maine Coon (Amerika nemzeti macskája) között van némi hasonlóság, két külön fajtáról van szó. Az amerikai macska nagyobb, mint a norvég (a felnőtt Maine Coon hím súlya 6-9 kg, a norvég erdei macskáé pedig 4-7 kg), és testük valamint fejük formája teljesen eltérő.

A norvég erdei macska nagyon erős. Hosszú, izmos hátsólábai vannak, széles a mellkasa, kemény csontszerkezetű és mérsékelten hosszú testű, erős izomzatú állat. Feje egyenlőszárú háromszög alakú. Nagy, kifejező szemei intelligenciáról és erős karakterről árulkodnak, sokan kedvelik is ezért. Az egyenlőszárú háromszög szárai két kerekded fülben végződnek.

Ami a legérdekesebb ezen a macskafajtán, az az egyedülálló szőrzete. Az erős, kétrétegű bundában nagyobbnak néz ki, mint amekkora valójában. A bunda vízálló, zsíros felső rétege védi az alsó szigetelő réteget. Dús szőrzet díszíti a fület meg a lábakat, így védve azokat a jégtől és a hótól. A norvég erdei macska lassan fejlődik, kb. 5 év alatt éri el a teljes súlyt és méretet.

Bár a cica legtöbbször fehér színben pompázik, miden elképzelhető mintában és színben megtalálható, kivételt képeznek a keresztezett példányok, amelyek fókabarna, csokoládébarna vagy orgonaszínben láttak napvilágot. Szemük legtöbb esetben zöld, arany és zöld-arany színű, de lehet más is.

Személyisége

Ne tévesszen meg az erős izomzat és a robusztus külső! A vadonban eltöltött évek ellenére – vagy éppen azért – a macska barátságos és simuló. Édes, aranyos és családcentrikus, szoros szálak fűzik az emberhez. Minden helyzethez könnyen alkalmazkodik. Új emberekkel hamar megbarátkozik. Nem nyávogós macska, inkább testbeszéddel fejezi ki érzéseiket.

Az üres etetőtálnak a látványa gyakran felbosszantja. Nemtetszését hangos morgással fejezi ki, amelyet a szoba bármely pontján meg fogunk hallani. Ölben nem szeret ülni, inkább a gazdi mellé a földre ül. De hatalmas termetét figyelembe véve, ez nem is olyan rossz dolog. :)

Aktív, játékos és mókás egészen felnőttkoráig. Jó „atléta", előszeretettel mászik fel a szekrényekre, a könyvespolcokra és a kaparófa legmagasabb pontjaira. Kitűnő házicicának bizonyul, amíg elegendő tér és mozgási lehetőség áll rendelkezésére s kellő mennyiségű figyelmet és szeretetet kap.

Gondozása

Szőrének hossza az évszak függvényében változik. Tavasszal megválik téli bundájától, ősszel pedig nyári bundájától. Ez a vedlés csak annyira feltűnő, hogy csak a farkán, a fülein és a lábain lehet észrevenni. A szőrhullatás alatt egy jó minőségű acélfésűvel naponta meg kell fésülni, és eltávolítani a fölösleges szőrt, mert másként az egész lakás tele lesz macskaszőrrel. Az év többi részében csak időnként kell megfésülni a bundáját. Hetente egyszeri fésülés bőven elegendő.