A holló (Corvus corax) - Díszmadarak

A közönséges holló (Corvus corax) - a mitológia és a költészet kedvelt alanya - egy intelligens ragadozómadár. Kitűnő akrobata, és bár dögevőként ismerjük, ragadozónak sem utolsó.

Általános tudnivalók a hollóról

 

Faj: madár

Táplálék: mindenevő

Átlagos életkor a vadonban: 13 év

Méret: 61 - 66 cm

Szárnyfesztávolság 1,2 - 1,4 m

Súly: 1,3 kg

Csoport neve: sereg

 

A közönséges hollók valójában figyelemre méltó állatok. Ezek a fényes, fekete tollú madarak kitűnő akrobaták a repülésben, csak úgy mint a vadászsólyom és a héja. Ezen légi képességek a párzási időszakban mutatkoznak meg, amikor izgalmas párosodási szertartások közepette bonyolult üldözéses táncot járnak, süllyedő, forduló manőverekkel. Az amerikai őslakosok nagy tiszteletben tartották ezeket az intelligens madarakat, gyakran furfangos csínytevőkként ábrázolták őket, játékos természetük miatt.

 

 

Intelligens állatok

 

 

A holló életmódja

 

A hollók közismerten dögevők, ugyanakkor eredményes vadászok is, hatékony együttműködésük következtében. Csapatban a hollók könnyűszerrel becserkészhetnek olyan vadat, ami túl nagy lenne egyetlen madárnak. Ugyanakkor más madarak - például tengerparti madarak - tojásaira, és fiókáira, azonkívül rágcsálókra, rovarokra vadásznak, de férgeket és gabonamagvakat is esznek. Sokszor szeméttelepekről vagy állati tetemekből szerzik táplálékukat.

 

 

A közönséges hollók télen seregekbe gyűlnek, nappal fosztogatnak, éjjel pedig elülnek. Az év többi részében gyakran párban, vagy kisebb csoportokban járnak. Állítólag a hollók egész életükre választanak társat. Vesszőkből nagyméretű fészket építenek, ahová a tojó 3-7 tojást rak le minden tavasszal. Mindkét szülő gondoskodik a kicsinyekről, akik több hónapig a szülőkkel maradnak.

A hollók többnyire jellegzetes károgó hangot adnak ki, de ezenfelül széles hangskálával rendelkeznek, szavakra és rövid mondatokra is megtaníthatóak. Sőt, kiejtésük néha tisztább, mint a papagájoké. Hallgasd:

 

 

A holló a verébalakúak osztályának legnagyobb testű egyede. Mivel úgy gondolták, hogy veszélyt jelentenek a szárnyas vadakra és a háziállatokra, ezért mint kártevőt pusztították őket. A hollópopuláció újra növekedésnek indult, mára már midennapi látvány az északi féltekén, a jeges sarkvidékektől,a mediterrán térségig, és városi környezetben is.

Tudtátok? A legenda szerint amikor a hollók elhagyják a a londoni Tower-t, a brit királyság megbukik.

értékelés