A kékmadár

Ennek a színes észak-amerikai madárnak három fajtája ismert. Mindegyiket szép tollazatáért és különös énekéért csodálják.

A vörösbegyű és a mexikói kékmadaraknak pirosasbarna begyük van, ami kontrasztban áll kék tollazatukkal. Rokonuknak, a (hímnemű) hegyi kékmadárnak teljesen kék színű a tollazata. A vörösbegyű kékmadarak elsősorban a Sziklás-hegységtől keletre élnek, de az elterjedési területük Kanadától kezdve egészen Mexikóig és Hondurasig terjed. Szép tollazatukért és különleges énekükért csodálják őket. A vörösbegyű kékmadár New York és Missouri állam jelképe.

Szép tollázatuk van

A mexikói kékmadár a Sziklás-hegységtől nyugatra Kanadától Mexikóig található meg. A hegyi kékmadár is megtalálható Észak-Amerika nyugati részén - gyakran 2000 méter magasban vagy annál magasabban.

A kékmadár táplálkozása, szaporodása

A kékmadarak kis gyümölcsökkel táplálkoznak, valamint rovarokra, pókokra és más kis állatokra vadásznak fentről. A madarak először kiszemelik áldozatukat az ágon ülve, majd lecsapnak rájuk.

A rovarokat is szeretik

Tavasszal és nyáron párosodnak, amikor kis, tálalakú fészkeket raknak. A tojó négy vagy öt tojást tojik, és kb két hét után költi ki őket. A fiókák a fészekben maradnak, és mind a két szülő vigyáz rájuk még 15-20 napig. A kékmadarak egy évszak alatt néha kétszer is költenek. Néha előfordul, hogy a fiatal madarak az első költésből a fészekben maradnak, és segítenek a szülőknek a második költést gondozni.

A magasabban élő kékmadarak elmehetnek délre, ha a táplálék szűkössé válik, vagy a hőmérséklet túl hideg. Ebben a helyzetben a hegyi kékmadár általában alacsonyabban fekvő helyekre vándorol.

A kékmadarakat száma jelentősen csökkent a múlt évszázad során. A madárpopulációt fellendítette a madárházban való nevelés, ami egy időben sok parkban és lakások udvaraiban is népszerű volt.