Beó - a bátor hangutánzó

A beó (Gracula religiosa) vagy más néven mejno a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozik. 12 alfaja ismert, melyek többnyire Borneo, Thaiföld, Bali és India területén 300-1500 méteres tengerszint feletti magasságban, erdőkben élnek.

Beó, más néven mejno

Az erdőirtások következtében azonban számuk mára jelentősen csökkent, ezért fokozatosan átköltöztek az emberek által kevésbé elérhető, magasabb - esőerdők borította - területekre. Ott a mangrove erdők és a gazdagon virágzó tea- és kávéültetvények szélén, a más madarak által elhagyott odúkba költöznek be.

A beó gyűjtögető életmódot folytat

A beó sokszor a repülést megspórolva egyik ágról a másikra ugrálva gyűjtögeti az érett gyümölcsöket (fügét), magokat, nektárt. Időnként a kisebb rovarokat is megkóstolja. Csemetéinek férgeket is szállít.

A beó kiváló hangutánzó madár

Erdei füttykoncert

Naplemente előtt válnak igazán aktívvá, ilyenkor hangos csak igazán tőlük az erdő. A beók repertoárja igen széles: az éles fütyüléstől kezdve a gagyogáson át a rikoltozásig mindenféle hangot hallatnak. Remekül utánozzák madártársaikat és az embereket is, elsősorban ezért lettek annyira kedveltek a madártartók körében. Hallgasd csak!

A beó családja

A beók testhossza 29-30 cm, ebből a farok 8 cm, szárnyfesztávolságuk 50-55 cm, testtömegük 200-220 g. Költési időszakuk változatos, a nálunk kedvencként tartott egyedeké és Észak-Indiában honos társaiké áprilistól júliusig tart, míg Thaiföldön januártól júliusig. Fészkaljanként 2-3 kék színű, barna foltos tojást raknak. A költési idő 13-17 nap, a kirepülés a 25-28. napon várható. Átlagos élettartamuk körülbelül 8 év.