Énekesmadarak: a fenyőcsíz (Carduelis pinus), a mozgékony madárka

A fenyőcsíz (Carduelis pinus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó madárfaj.

Megjelenés

Csőr: keskeny, kúp alakú, éles és hegyes.

Méret: testhossza 10-13 cm, fesztávolsága 20 cm, teste karcsú, finom felépítésű.

Színek: barna vagy halvány sárgásbarna, sárga, fehér, „zöld morféma" (ritkán).

Jellegzetességek: sötét csíkok a fejen, a mellkas és a has világos-, fehéres csíkjai a fartájékig húzódnak. A barnás szárnyat halványsárga sávok szegélyezik és nem mindig látható apró sárga foltok borítják. Jól megfigyelhető a szárny halvány- vagy barnássárga csíkoltsága valamint a faroktoll kis sárga foltjai. A fenyőcsíz „zöld morfémája" vagyis a hát zöldes színe és a szárnyak domináns sárga színezése igen ritka, de ebben az esetben is fellelhetőek az általános jellegzetességek.

Táplálék

Magok, rovarok, fák nedve és rügyei.

Élőhely és vándorlás

A fenyőcsíz az Egyesült Államokban és Kanadában is honos, de gyakori a Sziklás-hegységben és a Csendes-óceán északnyugati partjai mentén. Részleges vándorló, mert télen, amennyiben nem lel bőséges táplálékra, Kanada déli részéből az Egyesült Államok középső- vagy a keleti részére költözik, de ellenkező esetben helyben marad. A fenyőcsíz alkalmazkodott a tűlevelű erdők és a városok külterületeinek körülményeihez is.

Énekhang

A fenyőcsíz egy kellemes hangú énekesmadár. Az énekhangok skálája a magas hangú, gyors csiripeléstől egészen az erős, zúgásszerű hangokig terjed. Ezek a madarak szótagszerű hangokat bocsátanak ki, ha lakóterületeiket más csízcsapatok, pintyek vagy verebek próbálják elfoglalni.

Viselkedés

A fenyőcsíz gyors és mozgékony madárka, kisebb vagy nagyobb csapatokban fordul elő, de gyakran utazik vegyes állományban az amerikai tengeliccel vagy egyéb kisebb tengelicfajtákkal. A madár a földön is keresgéli a magokat, de a madáretetőket is meglátogatja. Ha megszokja az emberi jelenlétet, akár olyan szelíddé is válhat, mint a házi szárnyasok.

Ha veszélyben érzi magát, a fenyőcsíz viselkedése izgatottá és agresszívvé válik. Felborzolja tollait a fején, ijesztő hangokat bocsát ki vagy fenyegetően kitátja csőrét. Ha egy idegen madár közelít táplálékához, azonnal megcsipkedi a betolakodót.

Szaporodás

A hím és a nőstény monogám kapcsolatot létesít egymással, amelyben közösen nevelik a fiókákat. A tojó 3-5 tojást rak le, amelyekből 12-13 nap után kelnek ki az utódok. A fiókák még két hétig maradnak a fészekben. A nőstény költi ki a tojásokat, de a hímmel együtt gondoskodik a fiókák táplálásáról. Egy fenyőcsíz pár évente kétszer költ.

Fenyőcsíz csalogató

Ezek a madarak gyakran látogatnak lakott területre, házak tájára, ahol bőségesen találnak táplálékot. A háztáji madáretetőkbe és a baromfi-önetetőkben található olajos magvak és a fekete napraforgómag vonzzák a fenyőcsízt. A friss forrásvíz, a fenyvesek, a kertek tűlevelű fái, valamint a gyomnövények magvai ellenállhatatlanul csalogatják a madárkát.